HOMELESS | 11. Rész

Donna szemszöge

Harry nélkül az életem eléggé üressé vált. Rádöbbentem, hogy ha ő nem lenne az életem része, tulajdonképpen egyet jelentene azzal, hogy nincsen semmim a barátaimon és a munkámon kívül. Már nem is emlékeztem, hogy milyen volt előtte az élet. Mit csináltam mikor volt pár szabad percem? Hogyan tudtam elaludni? Kivel bújtam össze? Furcsa volt visszatérni az egyedül töltött éjszakákhoz. Talán az első éjszaka volt a legrosszabb, mikor tudtam, hogy Harry még valahol az Atlanti-óceán felett repült. Nehezen tudtam elaludni, hiányoltam azt, hogy hozzábújhassak, de Harry pólójának illata, valamint a tudat, hogy reggel már beszélhetek vele telefonon, segített egy picit. Egész éjjel álom és ébrenlét között voltam, és végtelen hosszúnak éreztem az éjszakát, így mikor a fejem mellett fekvő telefonomból szólni kezdett a csengőhangom, megkönnyebbülten nyitottam ki a szemeimet. A képernyőn Harry neve villogott, háttérben azzal a képpel, amin édesen mosolygott miközben egy puszit nyomtam az arcára. Belőlem alig látszott valami a hajamon kívül, így nagyon szerettem azt a képet. A lehető leggyorsabban vettem a kezembe a készüléket és kissé izgulva, de a fülemhez emeltem.

- Buenos días, Gyönyörűm! - Harry hangja vidámnak és távolinak tűnt, de még így is teljes boldogsággal töltött el a hangja. Akkor döbbentem rá, hogy még nem is hallottam őt telefonon keresztül.

- Hola! - köszöntem vissza mosolyogva. Tudtam, hogy nem láthatja hogy mosolygok, de nem tudtam nem vigyorogni. - Cómo estás? - kérdeztem tőle.

- He? Te tudsz spanyolul? És én erről miért nem tudok? - akadt ki hirtelen, mire halkan felnevettem.

- Nem kérdezted. És amúgy se tudok túl sokat. Suliban tanultam három évig - Harry meglepetten hüledezett a vonal túlsó végén, amitől csak vigyorogni tudtam.

- És mit kérdeztél? Fél órája vagyok itt és már tudok köszönni, de ez minden. - kuncogott.

- Azt, hogy hogy vagy. Milyen volt a repülés? - bevallom, eléggé izgatott voltam még helyette is.

- Imádtam. A táj gyönyörű volt, és állandóan arra gondoltam, hogy ezt látnod kell. Majd küldök képeket, összebarátkoztam egy fotós gyerekkel és eszméletlenül ügyes! - mesélte, én pedig teljesen megnyugodtam szavai hallatára. Fél órája sem érkezett még meg, de már szerzett egy barátot. Ilyen az én Harrym.

- Usted es maravilloso /csodálatos vagy/ - mosolyogtam boldogan, örültem hogy máris megtalálta a helyét.

- Nem tudom ez mit jelent, de nagyon szexi volt. Uhh, mondd mégegyszer! - kérlelt aranyos hangon, mire felnevettem.

- Őrült vagy, Harry. - kuncogtam, és elképzeltem magamban a reakcióját, amint játékosan kinyújtja a nyelvét.

- Hé, nem is! A repülőút után csoda hogy egyáltalán még nem aludtam be. Hallod, teljesen felpörgettél. Mintha kialudtam volna magam.

- Mennyi ott az idő? - kérdeztem tőle kuncogva, kissé elpirulva a bókjától.

- Uhm... Hajnali három körül vagyunk, azt hiszem.

- Azt hiszem, rád férne egy kis alvás. - nem akartam, hogy aludni menjen, de közben mégsem tarthattam fent egész reggelig.

- Máris lerázol? Pedig meg akartam neked mutatni a kilátást. Még sötét van, és nagyon gyönyörű a város. - felelte izgatottan, mire összeraktam a dolgokat a fejemben.

- Ha azt mered mondani, hogy a szállodai szobádból látni az egész várost, én lehidalok... - döbbentem le leesett állal, mire ő egy halk nevetést hallatott.

- Tulajdonképpen...

- Na ne! - hitetlenül a hajamba túrtam, miközben felültem az ágyban izgatottságomban.

- Visszahívlak videó hívásban. Ne menj sehová! - biztosított, majd egy pillanat alatt le is rakta. A telefonom kijelzőjét tükörnek használva igyekeztem elfogadhatóbbá tenni a kinézetem, de erre nem sok időm volt, Harry ugyanis fél percen belül már vissza is hívott. Mikor megpillantottam őt, a szívem egy ütemet kihagyott. Nem rég ment el, de máris annyira hiányzott, jó volt látni őt.

- Azt hittem, hogy ez a kilátás a leggyönyörűbb, amit valaha láttam, de asszem ez most megdőlt. - nézett tátott szájjal a telefonjára, mire azt hiszem, ha lehet, egészen kislábujjamig elpirultam.

- Ne hízelegj, muti a várost! - lelkesedtem sürgetve őt, mire felnevetett és átváltott hátlapi kamerára.

- Bocsi a rumliért, siettem - kuncogott, mire én csak megvontam a vállam. Soha nem zavart egy rumlis szoba látványa, az enyém is mindig az volt, mint ahogyan most nála is. A szoba hatalmas volt, az óriási ablakok előtt pedig földig érő vörös függöny lógott. Amint Harry kihúzta a vörös anyagot, egyszerűen elállt a szavam. Egész Rió a szemem elé tárult a telefonon keresztül, és el sem tudtam képzelni, hogy hogy lehet valami ennyire csodálatos.

- Hű. - csak ennyit tudtam kinyögni, Harry pedig egy halk kuncogást hallatott.

- Jól látom, hogy nincs rajtad melltartó? - kérdezte hirtelen, mire ösztönösen a mellkasom elé kaptam a kezem. Harry hangosan felnevetett, de én csak kinyújtottam rá a nyelvem. - Óh, engem nem zavar - vigyorgott perverzül, mire hitetlenül megráztam a fejem. Több mint kilencezer kilométer választ el minket egymástól, de ő képes még így is perverzkedni. Hihetetlen.

- Hogy lehetsz ennyire perverz? - nevettem, mire ő végre visszaváltott előlepi kamerára, és láthattam pajkos vigyorát. Persze, a kilátás is szép volt, mi több, gyönyörű, de abban a pillanatban többre értékeltem a mosolyát. - Tényleg jó fáradt lehetsz - Harry tíz órát utazott, ami azt jelenti, hogy már több mint húsz órája van ébren.

- Az vagyok. Megvárod, míg elalszom? - kérdezte édes mosollyal az arcán, amire nem mondhattam nemet. Megadóan bólintottam, mire felragyogott a szeme, és egy puszit dobott a telefonja kamerája felé. Végignéztem, ahogyan fogat mos és közben hülye fejeket vág nekem, majd szemtanúja voltam ahogyan egy szál alsónadrágig vetkőzik. Khm. Mikor befeküdt az ágyba és lekapcsolta a villanyt, úgy éreztem, mintha a saját fiamnak kellene esti mesét mondanom. De tetszett ez a kompozíció, nagyon is.

- Picsába, mihez bújjak? - kérdezte felháborodottan, miközben esetlenül markolászta a levegőt, mintha azt akarná átölelni, de nem sikerült neki.

- Akármilyen hihetetlen, én egy macival aludtam... Amire ráhúztam a pólód, de ez lényegetlen. A lényeg, hogy bevált. - vallottam be hirtelen, és mivel nem is gondoltam át ezt az egészet, azonnal el is pirultam. Ezt miért kellett elmondanom neki?

- Komolyan egy macival helyettesítesz? - kérdezte tettetett felháborodással, mire nevetve az ölembe raktam a szóban forgó macit, hogy Harry is jól lássa. - Szóval ő ez a maci... Hogy hívják? - kérdezte összeszűkült szemekkel méregetve új vetélytársát.

- Még nem tudom. Lehetne Oliver. - tűnődtem el.

- Hát, biztos vagyok benne, hogy Oliver nem tud olyan szolgáltatásokat nyújtani, mint én - kötözködött tovább, és nagyon úgy tűnt, hogy már most elkezdte a háborút ezzel a szerencsétlen plüssel. - Még csak saját pólója sincsen! - mondta, mire hangosan felnevettem.

- Miért, te kivel fogsz aludni? Az új haveroddal? Ő legalább él - röhögtem, mire fáradtan a homlokára csapott.

- Nem rossz ötlet, de nem csalom meg Lout.... - Harry jól láthatóan nézett végig a szobáján, majd valamin megakadt a szeme, és rögtön érte is ment. Alig láttam valamit a sötétség miatt, de azt tökéletesen ki tudtam venni, hogy valamit magához szorítva bújt vissza a takaró alá.

- Na, találtál egy guminőt? - kérdeztem nevetve, mire kinyújtott nyelvvel megrázta a fejét, és előhúzta az új társát, egy elég nagy, henger alakú nyakpárnát.

- Ne már, még csak nem is hasonlít rám! - röhögtem, mire ő tátott szájjal nézett vissza rám.

- Miért, szerinted én hasonlítok arra a macira?

- Hát... - gondolkoztam - Mindketten aranyosak vagytok. És jó veletek aludni. - azt hittem ez a tökéletes válasz, de Harry még ezt is tudta überelni.

- Lehet, de én akkor is jobb vagyok az ágyban - kacsintott, amitől ismét vörösleni kezdtem.

- Meddig fogsz még ezzel zaklatni? - kérdeztem alig látva ki a zavartságomból.

- Amíg meg nem halunk. De hé, legalább igazam van! - egoista mosollyal az arcán szorította magához új alvótársát, akti egyébként már most irigyelni kezdtem. Szívesen lennék a helyében.

- Ezzel nem vitatkozok - motyogtam magamban, és reméltem hogy nem hallotta, de pimasz vigyorából ítélve elbuktam. - Hé, te egyre éberebb és bolondabb vagy! Tényleg aludnod kellene. - róttam meg picit, mert kezdtem aggódni érte. Miattam ne legyen kialvatlan munka közben, nem szeretnék rossz hatással lenni a karrierjére.

- Igenis, anyuci. - tette fel védekezően a kezét, majd besüppedt a párnájába és magához ölelte a párnáját. - Írok ha felkeltem. - biztosított mosolyogva, mire felkuncogtam. Még egy ok, hogy várjam a délutánt.

- Aludj jól, kis bolondom. Te amo. - egy puszit dobtam a kamera felé, mire ő a másik oldalon úgy tett, mintha elkapta volna.

- Én is szeretlek, mi amor /szerelmem/. Legyen gyönyörű napod - köszönt el álmosan mosolyogva és ő is dobott egy puszit, amit én is ugyanúgy kaptam el, mint ő az előbb. Mosolyogva nyomtuk ki a hívást, és a vigyoromat még az elkövetkezendő tíz percben sem tudtam levakarni magamról, ugyanis csak idióta, szerelmes tekintettel bámultam még a plafont, amíg meg nem éheztem. Louis még a legmélyebb álmaiban járt, ezért nem is akartam felébreszteni őt, egyszerűen csak csináltam magamnak müzlit és egy hatalmas takaró társaságában leültem a tv elé. Csak bámultam valami idióta sorozatot, jól esett kikapcsolni az agyam és nem gondolni semmire. Két óra elteltével Louis is kikászálódott az ágyból, akit még életemben nem láttam ilyen kócos hajjal, amiért azonnal hatalmas röhögésben törtem ki.

- Egy szót se szólj - morgott fáradtan, a tőle nem megszokott módon. Kissé aggódtam, hiszen ő mindig energikus és vidám volt, de aztán ahogy egy hatalmas bögre kávéval leült mellém, rájöttem, hogy nincs miért aggódni: az ereje a kávéban van. Ahogy fogyott a poharából a sötét folyadék, úgy lett egyre éberebb és elviselhetetlenebb. Fél óra múlva már fárasztó viccekkel és beszólásokkal szórakoztatott és le se lehetett lőni.

- Most hogy Harry nincs itt, megtaníthatsz palacsintát sütni. Le fogom győzni a nyomorékot - csapta össze a tenyerét gonoszan, de közben kérlelően nézett rám. Tulajdonképpen jobb dolgom nem volt, így beleegyeztem. Tudni kell Louisról, hogy vele lehetetlen együttműködni. Mikor elkezdtük összekeverni a palacsintát, kitúrt a helyemről, mert ő akarta keverni a tésztát.

- Nem, Louis, úgy csomós lesz! - szóltam rá, próbálva kivenni a kezéből a tálat, de ő ragaszkodóan magához ölelte az edényt és röhögve csinálta tovább. 

- Nyugi, jó lesz... - mondta elszántan, de pár perc múlva feladta, és engedte, hogy megoldjam a problémát. A sütés rész ment a legnehezebben. Louis képtelen volt normálisan  feldobni a palacsintát, mindig összegyűrődött neki, habár az utolsó pár darab már egész jól sikerült. 

- Ezt még gyakorolnod kell, Tommo... - röhögtem ki, mikor az utolsó palacsintát is elrontotta.

- Pedig annyira könnyűnek tűnik ahogy te csinálod. - szomorodott el egy kicsit, de ez javult, miután megettünk pár palacsintát és ismét leültünk a tv elé. Késő délután viszont már pittyegni kezdett a telefonom, és izgatottan vettem a kezembe a készüléket. 

H: Kell egy vízágy otthonra. 

Értetlenül néztem a kijelzőre, miközben igyekeztem elrejteni az egyre szélesedő mosolyomat. 

D: Honnan jött ez az ötlet? 

H: Niall szobája vízágyas, és basszus, már csak feküdni rajta is eszméletlen. Hát még ha kihasználjuk a lehetőségeit...

Igyekeztem nem elpirulni, de Louis értetlenül nézett rám és felvont szemöldökkel várta a magyarázatom. 

- Csak Harry írt... - köszörültem meg a torkom, mire ő fáradtan megforgatta a szemét.

- Gondolhattam volna. Csak ő tudja elérni hogy elpirulj egy pillanat alatt. Nem vagyok kíváncsi rá, hogy mit írt. - röhögte, mire kinyújtottam rá a nyelvem és visszatértem Harryhez. 

D: Basszus, nem kellene Louis előtt beszélnem veled. 

H: Ott van ő is? Üzenem hogy ő a leghatalmasabb barom akit valaha ismertem. 

Átadtam Lounak Harry üzenetét, mire ő felnevetett, és hasonlót üzent vissza.

D: Ő pedig azt üzeni, hogy nálad nagyobb pancserrel nem találkozott még. 

H: Édes. Visszatérve a vízágyra...

D: Beleegyezek, hogy Louis is használhassa, nem kell megkérdezned. Már elfogadtam, hogy hárman vagyunk. 

H: Imádlak.

D: Mindkettőnket? Ah, ez édes. 

H: Nem, csak téged. Lout utálom, ő csak alkalmi partner.

D: És ő tud erről? 

H: Nem, de ne is mondd el neki. :D

D: Nem fogom. Kialudtad magad? 

H: Uhm, nem teljesen, de majd este megoldom. Ma nem kell mennünk sehová, csak Niallal terveztük felfedezni ezt a hatalmas hotelt, holnap pedig turistáskodunk a városban.  Elég sok szabadidőt kaptunk, akár még haza is mehetnék hétvégén... 

D: Ne fáraszd magad a repülővel. Csak érezd jól magad <3 

H: De olyan rossz, hogy nem vagy velem. Állandóan azon kapom magam, hogy téged szólítalak, hogy nézd, milyen izgalmas, de nem vagy itt. :( 

D: Még csak egy napja vagyunk külön. Szedd össze magad Harry! 

H: Igenis, hölgyem. Kibírok egy hónapot a barátnőm nélkül. 

D: Ez a beszéd! 

Harry ezután nem válaszolt, viszont teljesen ledöbbentett az, hogy Louis is felnézett a telefonjából, majd egy nagyot sóhajtva közelebb ült hozzám és szorosan megölelt. Nem értettem, hogy ezt miért tette.

- Louis, ezt miért kaptam? - kérdeztem tőle nevetve, miután elhúzódott tőlem, mire ő szembe fordította velem a telefonját. A képernyőn Harry üzenete látszódott.

"Öleld meg helyettem, kérlek. Jó szorosan. "

- Ti komolyan nem bírtok ennyi időt külön tölteni? Még egy napja se ment el... - értetlenkedett Louis, de közben arcán láttam, hogy tulajdonképpen egészen aranyosnak találja a "távkapcsolatunkat". 

- Szerintem te is így éreznél, ha Diana menne el egy hónapra - mosolyogtam rá halványan, mire ő elgondolkozott.

- Igazad van. Jut eszembe, tíz percen belül itt van. Van kedved megnézni velünk egy filmet? - kérdezte miközben felpattant a kanapéról. 

- Randi? - kérdeztem vissza. Nem akartam a felesleges harmadik lenni, megzavarni őket pedig főleg nem. Louis nem tudott válaszolni, ami azt jelentette hogy még ő sem tudta. - Louis, nem akarok belezavarni a ti mozis estétekbe.

- Nem zavarsz bele. Csak gondolj bele, én is filmeztem veletek Harryvel.

- De akkor még nem voltunk együtt... - kontráztam, mire ő felsóhajtott.

- Mi sem vagyunk Dianával... - vonta meg a vállát végül, majd belépett a fürdőszobába. Úgy éreztem, hogy Louis nem önmaga mostanában, ami kissé aggasztott. Mintha túlságosan feszült lenne valami miatt - lehet hogy épp Diana lenne ennek az oka? Hirtelen a fejemhez kaptam és újból írtam Harrynek.

D: Megkaptam az ölelésed. <3

H: Hű, eddig tartott? Csak azt kértem hogy szoros legyen, nem azt hogy hosszú. 

D: Nem, csak beszélgetünk. Te, szerinted minden oké Louval? Te nem vettél észre rajta valami furcsát mostanság? 

H: Nem igazán, miért? Mi a baj? 

D: Nem tudom, mintha nem lenne önmaga. Aggódom érte. 

H: Túlságosan meg akar felelni Dianának. Ne hagyd, hogy megváltozzon. Erről beszélgettem vele tegnap. Ő is olyan nyálasan romantikus akar lenni, mint én. 

D: Nem is vagy nyálasan romantikus... 

H: Szerinte az vagyok. Azt hiszi, Dianát csak úgy nyerheti el, ha romantikusan viselkedik. Csakhogy ez nem ő. 

D: Beszélek vele. Ma filmezni fogunk hárman, remélem jól fog elsülni. 

H: Sok sikert. Én most megyek Niallel a tetőre, de írj bármikor. 

D: Rendben. <3

H: <3 

Mikor Louis visszatért, már egy teljes előadást raktam össze fejben, de mikor lehuppant mellém, valahogy minden szavam porrá lett. Muszáj volt elmosolyodnom, azon, ahogyan kinézett. Nem, nem volt rajta semmi nevetséges, épp ellenkezőleg: Diana kedvéért alaposan beállította a haját és meg is borotválkozott.

- Louis... - kezdtem bele lassan szembefordulva vele, mire kék szemeivel érdeklődve nézett rám.

- Jó így a hajam? Ma nagyon szar passzban vagyok és lehetetlenség volt normálisan belőni... - aggodalmaskodott és végigfuttatta ujjait kócosnak ható haján.

- Szerintem még jobb is, mint szokott lenni. Izgulsz? - kérdeztem tőle halványan elmosolyodva, de ő kérdőn pillantott vissza rám. - Diana miatt... Louis, ne görcsölj rá.

- Én nem görcsölök rá... - sóhajtott idegesen, miközben gondterhelten tenyerébe temette az arcát. Nem is gondoltam volna, hogy a karizmatikus és hasfal-remegtetően vicces Lounak problémái lesznek a csajozással. - Én csak... Képes vagyok elszúrni. Diana a legjobbat érdemli és én még csak nem is passzolok hozzá. Ő sikeres, intelligens és magabiztos, de én meg csak valami hülyegyerek vagyok egy internetes cégnél.

- Louis... Ez soha ne zavarjon. Figyelj rám. Ne haragudj, amiért mindig a mi kapcsolatunkat hozom fel példának, de jobb nem jut eszembe. Gondolj bele, mi Harryvel hogy kezdtük. Én hajléktalan voltam, ő pedig egy híres újságíró. Én egy lelki roncs, ő egy erős támasz. Néha a két eltérő rész összeolvad és kiegészítik egymást. - próbáltam lelket önteni belé, de csak fáradtan megforgatta a szemét, mint aki nem akarja elfogadni a tanácsom.

- Ti Harryvel teljesen művésziek vagytok, ilyeneket csak a szerelmes regényekben mondanak az emberek. Te jó ég. - szörnyülködött, mire halkan felnevettem. - Ő arról papol, hogy ha a tökéletes emberrel vagyunk nem számít semmi körülöttünk, meg hogy ő a szívével érez, te meg a jin-jang elméletről magyarázol... Pont ez az, ami összeköt titeket. - magyarázta, szavai felmelegítették a szívemet.

- Rendben, akkor átfordítom a nyelvedre. Neked bejön Diana, Dianának bejössz te. Kibaszottul passzoltok egymáshoz, megtaláljátok a közös hangot és biztos vagyok benne hogy egy nap majd azon fogtok gondolkozni, hogy milyen színűre fessétek a gyerekszobát... Érted, amit mondok? - próbáltam a régi Louishoz visszavezetni őt, ami a mosolyából ítélve részben sikerült is.

- Szóval szerinted bejövök neki. - jelentette ki, de éreztem, hogy tulajdonképpen inkább kérdezi.

- Teljesen biztos vagyok benne. Nincs olyan dolog, ami eltántoríthatná őt. Szerinted miért nem pasizik már egy hónapja? - Louis arcára hatalmas vigyor ült, és ezután már láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Mikor Diana megérkezett, teljesen természetesen viselkedett vele, együtt röhögtek és szekálták egymást. Elkezdtem nézni velük a filmet, de a közepén úgy döntöttem, inkább hagyom őket kettesben és visszamentem a szobámba, hogy tájékoztassam Harryt is az események alakulásáról.

D: A tőlem telhető legtöbbet megtettem. Most már minden Loun és Dianán áll.

Kényelmesen elhelyezkedtem a takaró alatt, míg vártam Harry válaszára, ami egy percen belül meg is érkezett.

H: Büszke vagyok rád. Együtt filmeztek most?

D: Nem, otthagytam őket kettesben és inkább az alvás mellett döntöttem.

H: Vagy csak beszélni akartál velem... :D

D: Nem, inkább az alvás. Oliver már készen áll az akcióra. Te mit csinálsz?

H: Fekszek a szobámban. Niall kidőlt, én meg unatkozok egyedül. Olivernek üzenem, hogy egy ujjal se érjen hozzád.

D: Nincs is ujja. XD

Próbáltam nem felnevetni, nehogy Louék hallják, hogy még nem alszom, de eléggé nehéz volt.

H:  De nekem van. :)

Mindkét kezem az arcomra téve próbáltam a testhőmérsékletemet szabályozni, de nem jött össze. Úgy elpirultam hogy csak úgy füstölgött az arcom.

H: Most elpirultál. Érzem. Jaj, istenem, annyira bírom, hogy bármivel zavarba hozhatlak.

Nem tévedett, akár egy pillantásától is képes voltam elolvadni, hát még ha ilyeneket mondott.

D: Nem is... Teljesen normális színem van.

H: Küldj képet és eldöntöm.

D: Sötét van és az biztos hogy én nem csinálok magamról képet.

H: Na, kérlek. Én is küldök.

D: Na jó. Egy pillanat.

A lehető leghalkabban kapcsoltam fel a villanyt, majd visszamásztam az ágyba és előlapi kamerára váltottam. Kissé sokkolt a kép, ugyanis nem volt szokásom magamat fényképezni. Próbáltam a legtöbbet kihozni magamból, hogy Harry ne szeressen ki belőlem, majd gyorsan dobogó szívvel el is küldtem neki.

H: Basszus. Szívdöglesztő vagy, asszony. *-*

D: Te jössz.

Harry pár másodperc múlva el is küldött egy képet, amin hasonló pozícióban mint én, az ágyon fekszik és kacsintva kinyújtja rám a nyelvét. Eléggé szexi kép volt róla, nem tagadom, azonnal le is töltöttem és beállítottam háttérképnek. Nem is igazán érdekelt, hogy mi lesz, ha valaki meglátja majd a félmeztelen Harryt a telefonomon.

D: Nagyon remélem hogy a takarítónőket nem így fogadod. :P

H: Csak neked vetkőztem, baby. Amúgy meg tényleg elpirultál. Nyertem.

D: Most az egyszer talán igazad van.

Harryvel még körülbelül fél órát beszélgettem mindenféle hülyeségről, majd már tényleg aludni tértem.

Harry szemszöge

A Rióban töltött második éjszakám maga volt a katasztrófa. Egyedül éreztem magam, és csak egy gombnyomásnyira voltam attól, hogy felhívjam Donnát, de nem tettem. Én egy erős férfi vagyok, nem kell nekem nő ahhoz, hogy jól érezzem magam. Így hát egy film és két óra után már sikerült is elaludnom a párnámat átölelve.

Az első hét volt a legnehezebb. Eleinte nem találtam a helyem és csak Niallel voltam hajlandó elmenni bárhová is. Bejártuk egész Riót, rengeteg képet csináltunk, aminek a többségét esténként el is küldtem Donnának. Sajnáltam, hogy nem lehet velem, de a képek által próbáltam azt az érzést kelteni benne, mintha velem lenne.

- Harry tedd már le azt a telefont... Itt vagy Rióban, de te folyamatosan azt a szart bámulod. - akadt ki Niall félig nevetve miközben a Krisztus szobornál néztük a kilátást. Niall egyébként nagyon pozitív személyiség volt, általában nem hagyta, hogy magamban szomorkodjak, amiért a másik felem nincs velem. Mindenen képes volt nevetni és nagyra értékelte még a legrosszabb vicceimet is. Nem beszéltem neki Donnáról, csak annyit mondtam, hogy a barátnőmet nem hozhattam el.

Nem válaszoltam neki, ezért egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből a telefont, és megvizsgálta, hogy mivel foglalatoskodtam eddig.

- Hű, ő a barátnőd? - döbbent le a képernyőre bámulva és nagyokat pislogott felette.

- Igen, ő az. És add vissza a telefonom! - kértem őt nevetve, de ő nem engedelmeskedett.

- Már értem miért vagy ennyire depis. Egy főnyereményt fogtál ki! - továbbra is azt a képet bámulta, melyet még pár napja küldött nekem.

- Tudom... - sóhajtottam, ő pedig végre visszaadta a telefonomat. Niallel nem lehetett lelkizni, így hát nem is kezdtem ecsetelni, hogy milyen érzés lassan egy hete ilyen távol lenni az életemtől.

- Holnap kellene egy kicsit buliznunk. Délelőtt elmehetünk abba a kis faluba a tánckultúrák miatt, aztán este pedig a városba valami jó helyre. Na, benne vagy? - Niall imádott bulizni, ezt már akkor megtudtam, mikor a repülőn mellém ült. Állandóan dúdolt valamit, és bármire képes volt táncolni. Ez a tulajdonsága rám is átragadt, mert ma már együtt roptuk a szállodai szobájában.

- Felőlem. Legalább szerzel valami csajt, én meg... Én meg szórakozok. - vontam meg a vállam, mire csillogó szemekkel a vállamra tette a kezét és közelebb hajolt, hogy valami nagyon bizalmasat mondjon.

- Életünk legjobb éjszakája lesz. - mondta, viszont ezzel nem értettem egyet, de ezt inkább nem említettem meg neki.

Másnap miután letudtuk a nap munka-részét és megnéztünk egy falusi táncos előadást, amiket a fesztiválokon is szoktak előadni, kissé fáradtan, de lelkesen értünk vissza a szállodába. Bevallom, kissé furcsán éreztem magam a brazil nők között, ugyanis a legtöbbjük le sem vette a szemét rólam, úgy tekintettek rám, mint egy darab húsra. Még egy csörgős-színes melltartót is kaptam tőlük, csak úgy, ajándékba, amit most összevont szemöldökkel nézegettem a szállodai szobámban. Aztán bevillant valami. Ennek még hasznát fogom venni.

A bulira alapvetően nem akartam kicsípni magam, de mikor Niall egy teljesen átlagos öltözékben, kócos hajjal pillantott meg, egyenesen visszaküldött a fürdőszobába, hogy szedjem össze magam. Szokásos fekete simulós nadrág és fekete póló volt rajtam, de Niall felaggatott rám a fekete póló helyett egy vidám mintás inget. A hajamat pedig a szokásos módon belőttem, ami Niallnak már tetszett, így büszkén karon ragadva engem el is indultunk a szórakozóhely felé. Fényűzés. Ez volt, ami legelőször az eszembe jutott. Hangos, pörgős zene, mindenfelé táncoló emberek, diszkó fények és alkohol illat csapott meg ahogyan beléptünk. Niall azonnal megtalálta a helyét és a bárpulthoz húzott, habár én valamiért nem éreztem jól magam egy ilyen helyen. Szívesebben lettem volna a hotelszobámban, hogy nyugodtan beszélgethessek Donnával. Niall azonnal rendelt mindkettőnknek italt, és izgatottan nézett körbe a helyen, felmérve a terepet.

- Basszus, de jó nők vannak itt. - csillogott a szeme a boldogságtól, amiért én csak egy fura pillantással jutalmaztam, és csak meredten bámultam az italomat, amit semmi kedvem nem volt meginni. Gyorsan előkaptam a telefonom, hogy bepötyögjek egy üzenetet, de Niall azonnal kapcsolt, és kivette a kezemből a készüléket.

- Idefigyelj, Harry. Ma nem depizel. Jól fogunk szórakozni, bulizunk és táncolunk. Neked nem kell nőkkel, de nem bánnám, ha a karizmáddal szereznél nekem egy csajt. - a kezembe adta az alkohollal teli poharam, mire én hirtelen ötlettől vezérelve lehúztam azt egyben. Igaza van, nem szomorkodhatok egész este egy szórakozóhelyen. Mégis mi bajom lehet, ha kicsit kikapcsolok? Legurítottunk pár italt, ami miatt egyre jobb és jobb lett a kedvem. Határozottan nem voltam részeg, de a hangulatom egy pillantás alatt megjavult, így nem is gondolkodva mentem a tánctér felé Niallel együtt.

- Ohóó, széép - nézett meg jó alaposan egy pipit Niall, mire én kapva az alkalmon megpöcögtettem a csajszi vállát. Szőke, kék szemű volt, nem az esetem, de nem is volt semmi szándékom vele. A lány vidáman mosolygott rám, miközben a nyakam köré kulcsolta a karját, hogy táncoljon velem. Túl közel nyomta a testét az enyémhez és kezdtem kényelmetlenül érezni magam tőle, de azért beszélni kezdtem a fülébe.

- Tudsz angolul? - kérdeztem tőle, mire bólintást kaptam válaszul. Király. - Van itt egy haverom, ezerszer jóképűbb mint én, és táncolni szeretne veled. - kiabáltam a fülébe, ugyanis fel kellett emelnem a hangom, hogy a hangos zene miatt valamit megértsen a szavaimból. Érdeklődve nézett szét körülöttünk, majd mikor Niall felé löktem, egyenesen a szöszi karjaiban kötött ki. Bensőséges táncba kezdtek, úgy simultak egymáshoz, mintha senki nem látná őket. Kissé elundorodtam, a körülöttem lévő nők egyre közelebb kerültek hozzám, és túl soknak találtam ezt az egészet. Egyikük sem vonzott igazán, habár be kell valljam, elég szépek voltak. Visszatértem a pulthoz, és kértem még egy italt. Gyorsan előkaptam a telefonom, és üzenni kezdtem Donnának.

H: Sikerült csajt szereznem Niallnek. Elég jól elvannak.

Nehezemre esett hiba nélkül elküldeni az üzenetet: nem akartam, hogy Donna tudja, hogy ittam. Legutóbb se volt túl jó a helyzet, mikor részegen talált meg.

D: Buliztok?

H: Aha...

D: És te miért nem vagy a táncparketten? :D

H: Mert... Nem találom a helyem.

Abban a pillanatban, ahogy elküldtem az üzenetet, egy puha kéz simított végig a karomon, mire felnéztem a tulajdonosára. Egy eléggé latinos kinézetű lány állt előttem, vörös rúzs virított az ajkain ami remekül kihangsúlyozta napbarnított bőrét és sötétbarna szemeit.

- Szia szépfiú. Van kedved táncolni? - kérdezte mézesmázos hangon, mire egy pillanatig hezitáltam, majd kissé kedvtelenül, de felálltam a székről.

- Miért ne? De semmi tapi, barátnőm van. - szögeztem le, mire ő legörbítette ajkait, és megfogta a kezem, hogy behúzzon a tömegbe. Fejben szidtam magam, hogy miért nem mondtam nemet, de már késő volt, ott táncoltunk a tömeg közepén.

- Honnan jöttél? - kérdezte a fülembe kiabálva, miközben a nyakam köré kulcsolta karjait. Nem akartam ilyen közel kerülni hozzá, jobban tetszett volna, ha egy lépés távolságban marad.

- Messziről - dünnyögtem kedvtelenül, mire felkuncogott.

- Gyerünk már, buli van! Hogy hívnak? - kérdezgetett tovább.

- Harry. És téged? - kérdeztem vissza udvariasságból, de közben egyáltalán nem érdekelt a neve.

- Larissa. Szóval angol vagy. - állapította meg. Persze, az angolok udvariasak. Csak ezért nem lököm le a nyakamról a piros műkörmös kezét.

- Aha. Te pedig Brazil. - válaszoltam ugyanolyan hangsúllyal, mint ő.

- Nem teljesen. Apám amerikai, anyám brazil. Keverék vagyok. - mosolygott rám büszkén, mire csak furán néztem rá. Fantasztikus, de egyáltalán nem érdekelt ez a tény.

- Aha, jó. - válaszoltam csak azért, hogy ne csöndben táncoljunk egymással szemben. A tömegben megtaláltam Niallt, aki feltartott hüvelykujjal jelezte a tetszését, miszerint egy nővel táncolok. Hát, én abban a pillanatban inkább táncoltam volna egy büdös férfival, mint egy nővel, aki nem Donna.

- Tényleg van barátnőd? Vagy csak ezért mondtad, mert nem tetszem neked? - kérdezte a csaj egy pillanat múlva, mire elmosolyodtam.

- Tényleg van, és ő a leggyönyörűbb nő a világon. Ne haragudj, de még nálad is sokkal dögösebb. - csöppet sem érdekelt, hogy esetleg megbánthatom, de nagy meglepetésemre nevetve húzódott el tőlem egy picit.

- Láthatok róla egy képet? Tudod, csak hogy tudjam mihez hasonlítani magam.. - nevetett vidáman. Furcsának találtam, hogy még ezután is táncolni és beszélgetni akart velem, miután teljes mértékben meggyőződött arról, hogy foglalt vagyok. Kelletlenül elővettem a telefonom, és rögtön a háttérképemet mutattam meg neki.

- Ne már, ő egy modell! Te valami híresség vagy? - fagyott le egy pillanatra, mire én nevettem fel hangosan. Az igaz, hogy Donnát egy modellel is össze lehetne keverni, de én eléggé távol álltam a híresség kifejezéstől.

- Nem, nem vagyok az, és ő sem modell. - magyaráztam neki, mire mosolyogva visszaadta a telefonomat, és a bárhoz húzott, hogy leülhessünk. Gyorsan lecsekkoltam, hogy Donna mit írt, amit egyébként már húsz perce nem néztem meg, pontosan annyi ideje, amióta táncoltam ezzel a csajjal.

D: Biztos vagyok benne, hogy pár perc és máris táncolni fogsz. :D Szórakozz, ezért vagy ott, te bolond! :D

Üzenetére elmosolyodtam. Ha ő azt szeretné, hogy szórakozzak, én miért nem szeretném ezt? Niall pár perc múlva odajött hozzánk egy új nővel, akit felteszem, alig fél perce ismert meg, de már megállíthatatlanul falták egymást.

- Harry, vissza kéne mennünk a hotelba. Jössz velünk? - kérdezte a szöszi eléggé ittas állapotban, félő volt, hogy egy pillanat alatt kidől, ezért azonnal igent mondtam. Elköszöntem a brazil-amerikai csajtól, majd már hívtam is egy taxit az újdonsült szerelmes párnak. Velük együtt szálltam be a sárga járműbe, ami több okból kifolyólag is undorító volt. Állandóan falták egymást, és olyan helyeken érintették meg egymást, ami se a közterületre, se egy taxiba nem lenne való, a második dolog pedig, hogy ezek mellett még rám is dőltek.

- Ember, van még hely a taxi másik oldalán is. Nem állok be harmadiknak, kösz. - morogtam idegesen, mire a gerlepár nyögdécselve arrébb kúszott és ott folytatták a nyálcserét. Hihetetlenül undorítónak találtam őket, habár pontosan tudtam, hogy mi Donnával is valahogy így festhetünk, de az mégis sokkal másabb. Ők csak azért matatnak egymás szájában, mert alkalmi partnerre vágynak egy este kedvéért, de mi azért csókolózunk, mert szeretjük egymást, és ez az, ami hosszú távon tart.

A hotelnél kiszállva kifizettem a taxist, majd a párocskát támogatva elvezettem őket Niall szobájához és szó szerint belöktem őket az ajtón, majd végre beléptem a saját részlegembe ahol csend és nyugalom honolt. Fáradtan vettem egy zuhanyt, majd még kissé a pia hatása alatt állva, de bebújtam a takaró alá. Azonnal a telefonomhoz nyúltam, és habár tudtam, hogy Donna már rég alszik, küldtem neki egy üzenetet.

H: Visszaértem a szobámba. Niall épp hancúrozik egy csajjal a szomszédban. Elég undorító.

Nem reménykedtem benne hogy visszaír, ezért az ágy másik oldalára dobtam a készüléket, és átfordultam a másik oldalamra. Tényleg át lehetett hallani, amint Niallék szórakoznak a másik szobában,  de emellett a hang mellett felfigyeltem a telefonom zajára is. Donna videó hívást kezdeményezett, amit azonnal fel is vettem.

- Hola Chica! - mosolyogtam fáradtan a telefonom kamerájába, és elámulva néztem őt, amint a sötétben csak a telefonja világítja meg az arcát.

- Látom nem buliztatok túl sokat. - görbítette le a gyönyörű ajkait, mire megvontam a vállam.

- Niall nem fog emlékezni a történtekre, annyi biztos. De én teljesen jól vagyok.

Nem említettem meg neki, hogy ittam, nem láttam jelentőségét, elvégre nem voltam részeg.

- Mi ez a hang? - kérdezte pár másodperc csönd után, mire hangosan felnevettem.

- Erről beszéltem. Áthallani. - magyaráztam neki, mire ő a szájával egy "o" alakot formált és igyekezett nem nevetni.

- Undorító lehet. - mondta visszafojtott mosollyal az arcán.

- Mi is szoktuk csinálni, annyira nem vészes. A taxiban rosszabb volt. Még rám is dőltek a nyálcsere közben  - borzadtam el újból, és még a hideg is kirázott, mire édesen felnevetett. Jó volt hallani a nevetését, már három napja csak üzenetben beszéltünk, és hiányzott a csilingelő hangja.

- Borzalmas lehetett - nyújtotta ki rám a nyelvét, mire én nevetve megdörzsöltem az arcom, mutatva, mennyire megviselt ez az egész.

- Az volt. És ahogy hallom - megálltam egy pillanatra, hogy hallgatózzak, de már nem hallottam semmit -, már végeztek is. Gyors menet volt. - jegyeztem meg, mire megrovóan nézett rám. - Mi van? Mi sokkal jobbak vagyunk. Egy egyéjszakás kaland a nyomába se érhet egy tartós kapcsolatnak. Minden porcikádat ismerem, és ez előny - magyaráztam perverz vigyorral az arcomon, mire ő szerelmes tekintettel pillantott vissza rám. Imádtam, mikor így nézett rám.

- Szóval a miénk már tartósnak számít? Egy hónap? - kérdezte mosolyogva.

- Határozottan. Mivel eszem ágában sincs véget vetni a kapcsolatunknak, az én időszámításomban az örökké elég tartós. - mondtam teljesen mosolya rabjává esve, és emiatt csak még nagyobb mosoly ült az arcára. Gyönyörű látvány volt. Ezek után még körülbelül egy órát beszélgettünk mindenféléről, majd miután leraktuk, mosolyogva aludtam el.

A Rióban töltött második és harmadik hét eléggé zsúfolt és fárasztó volt, többek között bejártuk az Amazonas vidékét, megtudtuk hogy milyen hatásai vannak az esőerdők kivágásának és rengeteg előadáson vettünk részt. Szabadidőnk csak este volt, így Donnával sem tudtam túl sokat beszélni, mert mikor még sikerült elalvás előtt elkapnom, én már fáradt voltam, na meg őt sem akartam hajnalig fenntartani, így ezen a héten összesen beszéltünk egy órát, ami nagyon rossz volt. A harmadik hét végén viszont már kaptunk két nap szabadságot, így Niallel terveztünk egy kis fürdőzést és relaxálást, valamint végre tudtam időt szakítani Donnára is.

Donna szemszöge:

Kezdtem egyre jobban megtalálni magam. Ugyan Harry hiánya eléggé befolyásolta a napjaimat, végre talán megismerhettem magam egy kicsit. Dr. Liammel rengeteget beszélgettem, ő is ezt tanácsolta, így hát az egyik nap, mikor épp nem volt semmi programom senkivel, egyszerűen csak elindultam az utcán, egyenesen az erdő felé. Kissé hűvös volt, de a nap próbálta felmelegíteni a tiszta levegőt, és ez pont jól esett sétálás közben. Jól esett egyedül lenni, kicsit soknak találtam mostanában a társaságot. Persze, mindig nagyon jól éreztem magam Louis és Diana társaságában, na meg az is segített, hogy a munkahelyemen is egyre több barátom lett, de kellett már az egyedüllét. Nem vittem magammal semmit, csak felkaptam egy nagy pulcsit és egy bakancsot, valamint a kezembe vettem a nagymamám kedvenc könyvét, és elindultam. Egészen az erdő közepéig meg sem álltam, ott pedig egyszerűen leültem az egyik fa tövébe és a madarak csicsergését hallgatva kinyitottam a könyvet. Jól esett a nyugalom, a kellemes, csendes légkör. A természet teljesen kikapcsolt, úgy éreztem magam, mint aki éppen újjászületik. Mosolyogva simítottam végig a könyvborítón. Elég kopott és megviselt volt már szegény, de nekem sokat jelentett. A nagymamám mindig ebből idézett nekem, mikor szomorú vagy csalódott voltam. Nagyon szerette ezt a kötetet, tíz éves korában ez volt az első könyv amit megvett. A nagyi elég nagy könyvmoly volt, de a több száz könyve közül ez volt az egyetlen, amihez ennyire ragaszkodott. Ezt a könyvet szorongatta halála estéjén is, és én vettem ki a hideg, élettelen kezéből. Megfájdult a szívem az emlékektől, de már nem tudtam sírni. A nagyi emléke már csak boldogságot és kedvességet hagyott a szívemben, nem pedig szomorúságot és gyászt. Sikerült túllépnem rajta. Az ismerős sorok olvasása feltöltött pozitív energiával, így mikor pár órával később felkeltem a fa tövéből, hogy hazamenjek, még utoljára megcsodáltam magam körül a természetet. Még soha nem élveztem ennyire az egyedüllétet. Harryre gondoltam: Milyen jó lenne vele megosztani ezt a gyönyörű pillanatot, vele együtt lélegezni be ezt a hűvös, tiszta levegőt, és vele együtt melegedni a meleg napsugarak alatt... Hiányzott, de már fájdalmasan. Az utóbbi két hétben alig tudtunk beszélni, ami eléggé megviselt. Persze, megértettem, hogy sok munkája volt kint, és hogy eléggé kifáradt napközben, na meg az időeltolódással is szenvednünk kellett, de már nagyon hiányoltam az édes mosolyát, de főleg a jelenlétét. Még nyolc napot kell elviselnem nélküle.

Mikor hazaértem, teljesen megtisztultnak és nyugodtnak éreztem magam. Olyan kiegyensúlyozott voltam, mint még talán soha, és ezt Louis is észrevehette, amikor beszélgetni kezdtünk a kanapén.

- Hű, de boldognak tűnsz. Beszéltél Harryvel? - kérdezte azonnal, látva a mosolyomat.

- Uhm, nem. Csak gondolkodni voltam, és eléggé feltöltődtem. - vontam meg a vállam mosolyogva, miközben vágyakozva pillantottam a telefonomra. Szólalj meg. Kérlek.

- Hogy álltok Dianával? - kérdeztem tőle, elterelve a figyelmemet a telefonom csöndességéről. Vártam, hogy Harry hívjon, vagy üzenjen, de nem történt semmi.

- Ma este elviszem vidámparkba. Nem tudja, hogy hová megyünk, szóval te se említsd neki. Nem tudsz semmiről. - magyarázta, mire én úgy tettem, mintha becipzáraznám a számat, jelezve, hogy tőlem nem fog megtudni semmit. Végighallgattam a terveit, melyek alapján eléggé jól fognak szórakozni - habár Louis társaságában nehéz nem jól érezni magunkat - és a tervei alapján bizony ma már lesz is köztük valami. Az utóbbi időben Lou már többször is eltervezte ezt, de most valahogy más volt. Mintha megjött volna a bátorsága.

Éppen azt ecsetelte, mit akar majd kajálni, mikor a telefonom képernyője felvillant, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Fénysebességgel nyúltam érte, hogy megnézzem Harry üzenetét, de csök összevont szemöldökkel bámultam a kijelzőt.

H: asdfghjkl

D: Egészségedre :D

Louis felsóhajtva lejjebb csúszott a kanapén, ő már látszólag eléggé unta a mi levelezgetésünket.

H: Köszi. Mi van rajtad most?

Tudtam, hogy meg fogja kérdezni, az utóbbi időben ez már majdnem mindennapos volt, mikor egy kicsit is perverzkedni akart, mindig kérte, hogy küldjek képet. Ebben csak annyi volt a jó, hogy ez után én is kaptam róla párat. Mivel felkészültem a kérdésére, még reggel készítettem egy képet magamról - kezdtem belejönni ebbe a selfie-dologba, ami nagyon fura.

H: Szééép. Harry egyébként meghalt, és megkaptam a telefonját. Tetszik a galériája. :)

A szívem majd kiugrott a helyéről, és kidülledt szemekkel mutattam Lounak az üzenetet, amit ő sem értett.

D: MI VAN??

Egy képet küldött, de nem ő volt rajta. Egy szöszi gyerek vigyorgott vissza rám, rikító kék szemei vidáman csillogtak. A háttérben ismerős hely volt: Harryék szállodájának tetőtere, melyen medencék és bárok sorakoztak.

H: Befestettem a hajam meg volt pár plasztikai műtétem. A régi Harry már nem létezik, de remélem azért teszem neked, szerelmem.

Mikor ezt az üzenetet is megkaptam tőle, Louis dühösen kivette a kezemből a telefont, és sebesen pötyögni kezdett.

D: Ki a fasz vagy és miért van nálad a pasim telefonja? x.L.

H: Te ki vagy?

D: Nem, te ki vagy? Én kérdeztem először, válaszolj!! x.L.

H: Én Niall vagyok.

D: Én meg Louis. Veled csal a göndörke? x.L.

Visszaszereztem Loutól a telefonomat.

H: Összezavarodtam. Te nem csaj vagy?

D: De!

H: Most akkor mi van????

Louis úgy döntött, átveszi az irányítást, így újból kivette a kezemből a készüléket.

D: Harry hármunkkal kavar egyszerre. x.L.

H: Na neee! Veletek csal ez a hímringyó?

D: Nagyon úgy tűnik. Te, hívjál már fel! x.L.

H: Oké.

Abban a pillanatban már videó hívást is kezdeményezett ez a Niall gyerek, akiről már kezdtem sejteni, hogy ki is lehet. Harry sokat említette őt, talán ő a fotós srác. Amint a hívás létrejött, azonnal megszólaltam.

- Hol van Harry? - Louis csakis maga felé fordította a telefont, engem teljesen kizárva a képből, és magyarázni kezdett a szöszinek

- Nem érdekel minket Harry. Bosszút kell állnunk. - morogta bosszútól csillogó szemekkel, mire megforgattam a szemem. Nem volt kedvem most a baromkodásukhoz, csak Harryvel akartam beszélni, akit egyébként már három napja nem is láttam a képernyőn keresztül se.

- Egyetértek. Ez nem mehet tovább. Választania kell közülünk. - válaszolt a szöszi.

- Engem fog választani. Engem gyerekkora óta ismer. - nem akartam végighallgatni a veszekedésüket, ezért úgy gondoltam, átveszem az irányítást.

- Niall!! Hol van Harry?? - kiáltottam, de hangom mintha meg se hallották volna.

- Épp ezért unt meg téged, Louis! Engem fog választani! - röhögött Niall, mire Louis hevesen megrázta a fejét.

- Óh, te kis... - morogta bosszúsan, mikor újból megpróbálkoztam a hangom kieresztésével.

- Harry!!!

- Niall te mi a faszt csinálsz? - végre meghallottam a göndörke hangját a távolból, mire Niall közelebb jött a kamerához és mintha futni kezdett volna.

- Baszki, lebuktam! - suttogta félig nevetve.

- Hívd már ide! Szakítanom kell vele! - parancsolgatott Lou, mire hangosan felsóhajtottam.

- Feladom, esküszöm. - motyogtam magam alatt.

- Niall! Add vissza a telefonom! - Harry parancsoló hangja zene volt a füleimnek.

- Nem! Komolyan négyesben élünk? Nem is mondtad! - akadt ki Niall számonkérően. Akkor döntöttem úgy, hogy Louis kezéből kiveszem a telefont, de nem jártam sikerrel, még csak rá se tudtam nézni a képernyőre.

- Ja, igen. De most add ide, hogy beszélhessek Donnával. - válaszolta Harry minden mindegy alapon, de ők ezt nem hagyták annyiban.

- Ne már, Hazza, komolyan? A hármast már megszoktam, de négyes? Az már túl sok. - nyöszörgött Louis, mire újból felkiáltottam, reménykedve hogy Harry tudomást szerez arról, hogy itt vagyok, csak nem tudom visszaszerezni a telefonom.

- Harry!

- Donna! - Harry lelkes kiáltása hallatszott, majd mintha dulakodás lett volna a túloldalon - minden bizonnyal ő is megpróbálta visszaszerezni a telefonját.

- Baszki, Harry, magyarázatot kérek. - makacskodott Niall.

- Add ide a telefonom! - kérte Harry, de Niall a szavába vágott.

- Nem, amíg nem magyarázod meg!

- Mindenki fogja be a picsába! - kiáltott Louis, mire nagy levegőt vettem és újból megpróbálkoztam a telefonom visszakérésével.

- Louis, visszakérhetném a telefonom? - kérdeztem kedvesen, a szempilláimat rebegtetve.

- NEM! - Louis és Niall egyszerre válaszolták ezt, mire feladtam, már nem volt jobb ötletem.

- Hát ez kész. - motyogtam lesokkolva. Kissé kiakasztott, hogy ilyen kicsinyes dolgokon veszekedtek, mikor én épp azzal küzdöttem, hogy újból láthassam a barátomat.

- Donna! Vess be erőszakot! - tanácsolta Harry a túloldalról, mire újból ütni kezdtem Louis karját, aki csak nevetve állta a támadásomat.

- Komolyan, Donna? Ez minden, amit be tudsz vetni ellenem? - röhögött ki.

- Szétverlek Niall! - eközben Harry is bekeményített, mire ismét rohanás hangja hallatszódott.

- Segítség! Családon belüli erőszak!!! - kiáltotta Niall röhögve.

- Kussolj már és add vissza azt a telefont! - Harry nem szokott túl sűrűn káromkodni, de már éreztem a hangján, hogy őt is idegesíti ez a helyzet. Ezt a pillanatnyi döbbenetet arra használtam ki, hogy egyenesen kiütöttem Lou kezéből a telefonom, ami a szőnyegre esett. Egyszerre vetődtünk érte, de én gyorsabb voltam, így egy kis harc után elfuthattam előle, egyenesen a fürdőszobáig, ahol bezártam magam mögött az ajtót és lecsúsztam a csempére.

- Harry! Megszereztem a telefont! Louis kiiktatva! - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve, miközben igyekeztem kicsit rendbe tenni magam, mert eléggé csapzott lettem a kis harcunk miatt.

- Az én csajom! Niall? - már kettő oldalról győzködtük a szöszit, hogy engedelmeskedjen, de nem hárított.

- Nem! Nem! Kérem az ügyvédemet!!

- Diana úgyis legyőzné, esélyed sincs, szöszi. - röhögtem gonoszan.

- Ki az a Diana? Ugyanolyan csinos mint te? - kérdezte perverzen, mire összevont szemöldökkel, értetlenül néztem rá.

- Na most van véged! - hallottam Harry hangját, amint megindult újból a szöszi felé, de még mindig nem sikerült visszaszereznie a készüléket.

- Hé, nyugi már! Próbálok nőt szerezni! - magyarázta Niall.

- Rendben, de ne az enyémet zaklasd és utoljára mondom, add ide azt a szart.

- Mekkora bunkó vagy, Styles!

- Niall!! - róttam meg a szöszit, elvégre senki nem beszélhet így Harryről... Csak én.

- Na jó, odaadom, de egy feltétellel: Szereztek nekem csajt. - egyezett bele, miszerint végre rájött, hogy esélye sincs ellenünk és ő itt csak vesztes lehet.

- Rendben, megegyeztünk. Holnapra meglesz. És most add ide a telefont.

- Ha átversz...

- Nem fog! Niall, kérlek! - sürgettem őt, mire egy hatalmas sóhajtást hallatott.

- Na jó. Kellemes turbékolást. Ja, amúgy végigolvastam a beszélgetéseteket és undorítóan nyálasak és perverzek vagytok. De komolyan. Sajnálom a szomszédokat.

- Fogd be a szád és hagyj magamra azzal a kibaszott telefonnal! - morogta Harry, amin muszáj volt halkan felnevetnem.

- Oké, oké. Tessék. Szia, Donna! - köszönt el tőlem a szöszi.

- Szia Niall!  - hallottam, amint Harry pár méterrel odébb sétál, majd végre már láthattam is gyönyörű napbarnított arcát.

- Na végre. Tíz percbe telt lerázni ezeket a barmokat. Bocsi Niallért, elviselhetetlen ez a gyerek. - rázta a fejét visszafojtott mosollyal. Be kell vallanom, valamilyen szinten azért tényleg vicces volt ez a helyzet.

- Nem gond, valójában egész jól szórakoztam. - vontam meg a vállam mosolyogva.

- Amint letesszük, azt hiszem megverem ezt a nyomorékot. Most is hallgatózik. - morogta enyhén mérgesen, de szemén még így is látszott, hogy valójában jól szórakozik.

- Kapd be Styles! - nagyon távolból még hallottam Niall hangját, ami miatt muszáj volt felnevetnem.

- Nem tűnik túl barátságosnak. - kuncogtam.

- Pedig az. Csak most besértődött. Nem tudott Louisról.

- Most akkor komolyan négyesben vagyunk? Én csak magamnak akarlak! - tettetett szomorúsággal görbítettem le az ajkaimat, mire édesen elmosolyodott.

- Oh, nyugi, meg is fogsz kapni magadnak... Már csak nyolc nap... - vonogatta a szemöldökét perverzen, mire halkan felnevettem.

- Az még hét este nélküled... Nem tudom, kibírom-e. - csipkelődtem vele, mire lehunyt szemekkel perverz mosolyra húzta a száját.

- Mi van Oliverrel? Meguntad? Megmondtam hogy én jobb szolgáltatásokat nyújtok... - kacsintott, amitől legbelül teljesen szétestem. Ha megörökíthettem volna azt a pillanatot, be is kereteztem volna azonnal.

- Túl pici és túl puha. Jobb a kockáidon aludni, mint egy szőrös kitömött valamin... - panaszkodtam ártatlan nézéssel, de közben csak játszadozni akartam vele.

- Oh. Szóval szereted a kockáimat. - jelentette ki, mintha meglepetésként érte volna ez a tény.

- Mind a hatot... - kuncogtam enyhén elpirulva.

- Elmondjam, én min szeretek aludni? - ohó, nem akartam tudni, de túlságosan hajtott a kíváncsiság.

- Halljuk...

- Párnákon. Pontosabban kettő kerek formás párnán... - mikor leesett, szégyenlősen hunytam le a szemeimet, miközben igyekeztem nem fülig elvörösödni.

- Jézusom... Ez a legszarabb szöveg amit egész életemben hallottam... - hallottam Niall hangját a távolból.

- HÚZZÁL MÁR INNEN!! - ordította vissza neki Harry nevetve, mire én majd' megszakadtam a röhögéstől. Ezek ketten egyszer ki fogják nyírni egymást.

- Bocs. - mondta Harry nevetve, mire megköszörültem a torkomat, hogy visszatérjek az előző témához.

- Szóval szereted a párnáimat.

- De még mennyire... Ha Niall nem lenne a közelben elmondanám, hogy még mit szeretek, de azt hiszem ezzel várnom kell. - suttogta bizalmasan, mire újból éreztem arcom vöröslését.

- Jaj nekem.

- Jaj neked.

Harryvel ezután egy órán keresztül beszélgettem - igen, továbbra is a fürdőszoba kövén kuporogva -, mikor már kezdtem lezsibbadni, így járkálni kezdtem a házban, továbbra is vele beszélve. Teljesen olyan érzésem volt, mintha velem lenne, annyi különbséggel, hogy nem bújhattam hozzá. Mikor Louis és Diana leléptek a randijukra, egyedül maradtam Harryvel, így visszatértem az ideiglenes szobámba, és ott folytattam vele a társalgást. Miközben én az ágyamon fekve bámultam a plafont, ő a medencében relaxált, és végig beszélt hozzám. Elmesélte, mit csináltak az elmúlt két hétben, és hogy mennyire sok új dolgot tanult meg, melyeket majd mind hosszabban is kifejt nekem, ha hazatért. Én is meséltem neki, főleg arról, hogy mennyi új dolgot próbáltam ki mostanában. Hogy Dr. Payne tanácsára elkezdtem spontább döntéseket hozni, hogy a munkahelyemen egyre jobb vagyok, és hogy elkezdtem futni járni. Mikor először mentem futni az egyik reggel, el sem tudtam volna képzelni, hogy minden nap meg fogom ezt tenni, de mikor a következő nap túl korán ébredtem fel, úgy éreztem, mennem kell, így hát ismét elindultam. Teljesen megszerettem, már esténként várom a reggelt, hogy újra futni mehessek. Igaz, nem bírom még olyan jól, de egyre könnyebben teszem meg a távokat és ez büszkeséggel tölt el. Harry hangjára aludtam el aznap, ugyanis egészen elalvásig beszélgettünk, azaz körülbelül öt órát folyamatosan.

Másnap reggel az első dolgom az volt, hogy ismét elmentem futni, majd mikor visszaértem, egy gyors zuhany után el akartam kapni Louist, hogy kikérdezzem az estéről, de meglepetésemre erre nem volt szükség, ugyanis mikor kifulladva, de feltöltődve beléptem a konyhába egy kis vízért, Dianát pillantottam meg egy szál ingben... Louis ingében.

- Jó reggelt - mosolyogtam rá mindent tudóan, miközben töltöttem magamnak egy kis vizet a csapból és megtöröltem a homlokom a törülközővel.

- Reggelt - vigyorgott rám szélesen, mire vonogatni kezdtem a szemöldökömet.

- Azt hiszem van mit megbeszélnünk. Délután elmegyünk valahová? - kérdeztem tőle izgatottan, mire kicsit elpirulva, de lelkesen bólintott.

- Mehetnénk hozzám. Süssünk valamilyen sütit! - csillogott a szeme felvillanyozva, amitől én is hasonló állapotba kerültem. Mostanában elég sok időt töltöttünk együtt, de ennek ellenére mindig ki tudtunk találni valamilyen jó programot. Louis pár percen belül megjelent egy szál alsógatyában, s miután köszönt nekem, aranyosan átölelte Dianát és egy hipercuki csókot nyomott ajkaira. Teljesen elérzékenyültem tőlük, de nem akartam zavarni őket, így inkább elmentem tusolni.

Ahogy megbeszéltük Dianával, délután el is mentünk hozzá, hogy süssünk sütit, na meg pletykáljunk mindenféléről. Elmesélte, mi történt köztük Louval - khm, persze a részletektől megkímélt -, ami eléggé aranyos volt. Diana elmesélése szerint Louval egész este a vidámparkban lófráltak, és egyszerűen csak elkezdtek csókolózni a sötétben. Ennél spontább nem is lehetett volna ez az egész, de épp ezért működött náluk.

Dianával nagyon jól elszórakoztunk, rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk - na meg isteni csokis sütit sütöttünk - és mikor estefelé hazakeveredtem, pont akkor érkezett hívás Harrytől, mikor ledobtam magam az ágyra.

- Sziaaa - köszöntem neki szélesen mosolyogva, miközben igyekeztem nem felnevetni a saját bénaságomon, ugyanis próbáltam lerángatni magamról a pulcsimat.

- Hola chica! Mi ez a jó kedv? - kérdezte ő is mosolygós hangon, amitől rögtön arra következtettem, hogy neki is jó kedve van.

- Louis és Diana összejöttek. Diana már itt töltötte a reggelt. - kuncogtam, mire ő a túloldalon felnevetett.

- Nem cicózik ez a Louis gyerek. Rögtön a lényegre tér - röhögött, mire én rosszallóan megráztam a fejem. Mi sokkal lassabban haladtunk, habár mi teljesen más emberek is vagyunk. Akkoriban nem volt olyan tökéletes életünk, mint most : Harrynek az esküvő lemondása, nekem a depresszió...

- Tök boldogak voltak ma mindketten, és olyan aranyosak együtt! - áradoztam elmosolyodva, miközben már végre sikerült lehámoznom magamról a pulcsimat.

- Feltételezem, teljesen romantikus hangulatba kerültél tőlük - kuncogott, amitől kissé elpirultam.

- Hát... Egy kicsit. - vallottam be, mire a telefonom pittyegni kezdett, jelezve, hogy Harry át akar váltani videóhívásra. Kissé megijedtem ettől, mert egyetlen melltartó volt rajtam, hiszen épp az átöltözés közepén jártam. - Uhm, várj egy kicsit, épp öltözök - nevettem a telefonba.

- És? - kérdezett vissza Harry perverz hangon, mire felnevettem, és átgondoltam ezt az egészet. Legyünk spontánok, nemde? Így hát átváltottunk videóhívásra, és megpillanthattam Harry édes mosolyát.

- Hűűűűűűűűűű - leesett állal bámult rám, miközben szinte láttam ahogyan csorgatni kezdi a nyálát. - Te lány, egyre dögösebb vagy... Jézusom, miért nem vagyok ott? - teljesen öntudaton kívül beszélt, amivel elérte, hogy fülig piruljak. Elhitette velem, hogy szép vagyok, miközben tudtam, hogy ez nem így van. Ha ő szépnek lát... talán nem is lehetek olyan borzalmas.

- Már csak hét nap. Várd ki a sorod - nyújtottam ki rá a nyelvem, miközben felálltam az ágyról, hogy valami póló után kutassak.

- Nehogy levedd mások előtt a nagy pulcsidat. Kérlek! Semmi feszes ruha! - dirigált kisajátítóan, mire halkan felnevettem.

- Hé, nincs is feszes ruhám! Amúgy meg ne parancsolgass - röhögtem.

- Erről jut eszembe, olyan jó cuccokat vettem neked! - csattant fel izgatottan, mire csillogó szemekkel néztem vissza rá.

- Miket? - kérdeztem felpörögve.

- Meglepetés lesz... De biztos vagyok benne, hogy tetszeni fognak. - mosolygott eszméletlenül édesen, amitől majd' eldobtam az agyam. Ezután szintén egész késő estig beszélgettünk, többnyire semleges baromságokról és elszórva perverzségekről.

 Megkezdődött a külön töltött utolsó hetünk. Kissé izgatottan mentem be dolgozni, és egész nap csak Harryn járt az agyam. A hétvégén rengeteget beszélgettünk, így elég rossz volt elszakadni tőle újból. Ismét sűrű hét várt rá, így eléggé valószínű volt, hogy este nem is tudunk beszélni. Szerencsére munka közben a többiek elvonták a figyelmemet, így ez a nap is elég gyorsan elment.

Már éppen indultam volna haza, mikor Alan utánam szólt, hogy várjam meg őt.

- Donna, nem lenne kedved beülni velem ma valahová? - kérdezte mélyen a szemembe nézve, miközben magára kapta a pulcsiját. Hirtelen lefagytam, nem akartam megbántani őt, és azt se akartam, hogy ebből baj legyen, így muszáj volt valami hazugságot kitalálnom.

- Uhm, ne haragudj, de estére randim van a barátommal és el kell készülnöm... - mondtam a lehető legmeggyőzőbb hangsúllyal, miközben igyekeztem nem elárulni magam.

- Oh. Azt hittem már szakítottatok. Nem látni őt mostanában. - ráncolta össze a homlokát, mire idegesen a hajam mögé túrtam egy tincset. Nem vagyok jó a fedősztorik kitalálásában..

- Kissé elfoglalt mostanában - vontam meg a vállam, mintha csak egy mindennapos dolog lenne ez, és látszólag el is hitte a kamuzásomat.

- Hát, rendben. Akkor mindegy. Holnap tali - mosolygott rám utoljára, majd már el is tűnt mellőlem. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, és konstatáltam magamban, hogy talán nem is vagyok olyan rossz hazudozó - vagy csak Alant ilyen könnyű átverni.

Az elkövetkező két nap nem tudtam beszélni Harryvel. Küldtünk pár sms-t egymásnak, de ez inkább csak arra szolgált, hogy biztosak lehessünk benne, a másik még életben van. Szerda este viszont végre sikerült beszélnünk egy órát - szegénykém eléggé kivolt. Elutaztak egy szegénynegyedbe, ami állítása szerint borzasztó volt, és nem is akart róla beszélni, így az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy próbáltam feldobni a kedvét. Így hát meg sem említettem neki, hogy mi történt Alannel.

Csütörtökön már végre sikerült túllépnie ezen, és már csak meetingek és előadások voltak nekik hátra, így tudtunk beszélni, miközben ő egy unalmas beszéden ült.

H: Amúgy... Csak úgy mellékesen, belegondoltál, hogy mi lesz, ha hazamegyek? Mármint... Mit fogunk csinálni...?

D: Gondolom hazamegyünk, aztán mesélsz nekem.

H: A mesélés ráér.

D: Hát akkor?

H: Először is, biztos vagyok benne hogy halálra csókollak a repülőtéren. Tudod te, mennyire hiányzik az édes szád?

D: Az emberek nem fognak örülni nekünk :D De nem érdekel. Mi lesz, ha hazamegyünk? Először is kipakolunk...

H: A pakolás is ráér. Szerintem felviszlek az emeletre...

D: Oh...

H: Ott addig csókollak, míg le nem olvad rólad az összes ruha.

D: Hé, ne csak te csókolj... Én is akarlak.

H: Hmmm.

D: Túlságosan fáj ebbe belegondolni. Annyira hiányzol :(

H: Te is nekem, Angyalom <3 Az este egy pillanatra se foglak elengedni.

D: Ne is engedj el.

H: Soha többé.

D: Bárcsak tudnék teleportálni. El sem hiszed, mennyire megcsókolnálak most.

H: Annak én örülnék a legjobban. Van egy jakuzzi a tetőn, és egyedül nem túl izgalmas...

D: Harry! :D Az nyilvános hely...

H: Na és? Nem lenne ott senki. Csak mi ketten meg a habok.

D: Néha annyira perverz tudsz lenni. De ezt szeretem <3

H: Khm. Néha?

D: Mindig.

Elég viccesnek találtam, hogy egy előadás közben zajlott le ez a beszélgetés közöttünk, de közben eszméletlenül aranyosnak találtam.

Eljött a szombat, már csak egy estét kellett kibírnom Harry nélkül. Erre a napra direkt vállaltam plusz munkát, hogy eltereljem a figyelmemet, hiszen teljesen be voltam zsongva. Louval is lebeszéltem egy kis kiruccanást a délutánra, hogy gyorsabban teljen az idő, és a műszakom végén a lehető legboldogabban tettem be a munkaruhámat a szekrénybe. Már alig voltunk az étteremben, mindenki takarított. Épp kiléptem volna az ajtón, mikor valaki megragadta a csuklóm.

- Szia Alan - mosolyogtam rá vidáman, igyekezve legyűrve az ijedtségemet, amit arckifejezése váltott ki belőlem.

- Hazudtál. A barátod nincs is az országban. - vonta fel az egyik szemöldökét, miközben továbbra is a csuklómat szorította. Fájt az érintése, de akármennyire is próbáltam elhúzódni tőle, csak erősebben szorított. Dühös volt, láttam a szemeiben.

- Uhm, igen, tegnap utazott el - füllentettem, mire ő gonosz kacajjal felnevetett.

- Már egy hónapja nincs itt. Talán már együtt sem vagytok. - fenyegető hangsúllyal beszélt, amitől azonnal hevesebben kezdett verni a szívem. Féltem tőle, de nagyon. - Tudod, utálom, ha hazudnak nekem. - mondta, miközben egyre közelebb lépett hozzám. Én hátráltam, de ő erősen a falnak nyomott, és a fülemhez hajolt.

- Nagyon-nagyon rossz kislány vagy. Büntetést érdemelnél. Megtanulnád, higy hazudni csúnya dolog... - suttogta a fülembe elég rémisztő hangon. Próbáltam eltolni magamtól, de nem engedett, továbbra is a falnak szorított, és a nyakamat kezdte harapdálni.

- K-kérlek, engedj el! - kértem tőle hatalmasat nyelve, miközben igyekeztem nem elsírni magam.

- Eszem ágában sincs - nevetett halkan és nyelvével a fülemhez kezdett közelíteni. Ekkor dühödtem be. A fülemet senki nem bánthatja, senki nem érintheti, csakis egyetlen személy, mégpedig Harry. Egy jól irányzott mozdulattal férfiasságába térdeltem, mire ő összerogyott épp annyira, hogy ki tudtam szabadulni szorításából, és el tudtam futni. A csapóajtót kivágva rohantam, de ismét elkapott.

- Engedj el! - kiáltottam a sírás határán állva, és ütni kezdtem a karját. Tudtam jól, hogy nem vagyok erős, és ez aggasztott. Nem tudtam megvédeni magam, tehetetlen voltam. Erősen szorította a csuklóm, ujjai belemélyedtek a bőrömbe, ami ennek hatására egyre pirosabb és pirosabb lett.

Azt hiszem, ennél nagyobb mázlim még soha nem volt. Louis éppen abban a pillanatban lépett be az ajtón, és amint megpillantott minket, egy másodpercre lefagyott, majd arcára düh ült.

- Most azonnal engedd el őt te rohadék! - fenyegetően közelített felénk, mire Alan szorítása gyengült, és ki tudtam szabadulni. Louis viszont itt nem állt meg, egyenesen Alan felé közelített, majd azzal a lendülettel meg is célozta az orrát. Az ijedtségtől felsikkantottam és hátrébb ugrottam. Nem akartam, hogy verekedés legyen ebből az egészből, azt pedig főleg nem, hogy Lounak baja legyen. Alan a vérző orrához kapott, de ennek ellenére visszaütött. Louis nem hagyta magát, újból egy hatalmas pofon csattant, egyik követte a másikat, én pedig csak kiáltoztam segítségért és próbáltam őket szétszedni, de nem sikerült. A földön fetrengve verekedtek, mindketten kaptak pár ütést, de Louis erősebb volt, ezt tisztán lehetett látni. A segélykérésem figyelmes fülekre talált, ugyanis megjelent a főnököm, aki teljesen ledöbbenve figyelte a két srácot. Vele együtt már sikerült szétszedni őket, de Alan a földön maradt fetrengve. Louis csaknem félholtra verte őt.

- Ha még egyszer hozzá mersz érni... Velem gyűlik meg a bajod. Ez csak egy ízelítő volt, barom! - fenyegette őt Louis, mire a főnököm végleg lerángatta őt Alanről.

- Ennek meglesznek a következményei! Hívom is a rendőrséget! - mondta a főnököm dühösen, és már tárcsázta is a zsarukat. Ijedten néztem Louisra, ugyanis elég nagy fenyegetésnek volt kitéve, tekintve, hogy ő ütött elsőnek. Próbáltuk meggyőzni Charles-t, hogy ne áruljon be minket, de ő hajthatatlan volt. Nem tűrte el, hogy verekedés történt az ő szent éttermében. A két fiú ezután még párszor egymásnak akart esni, főleg, mivel Alan úgy bámult rám, mint egy szelet húsra annak ellenére, hogy a verekedésből ő került ki vesztesen. A cuki, szöszi fiúnak nyoma se volt, helyette egy idegbeteg szociopata állat nézett szembe velünk. A zsaruk elég gyorsan megérkeztek, és azonnal bilincsbe is rakták mindkét srácot, kihallgatás céljából. Én minden tőlem telhetőt megtettem Louis védése érdekében, és mivel elmondtam, hogy Alan engem akart bántalmazni, ezért engem is bevittek, persze engem már nem bilincsben. Idegesen tettük meg az utat a rendőrkapitányság felé, én pedig csak bőgve igyekeztem nem kiordítani a világnak hogy elegem van ebből az egészből és csak a barátomat akarom átölelni, aki 24 órán belül leszáll a repülővel.

A rendőrségen esélyem se volt telefonálni, vagy üzenni, mert még a telefonom is elvették tőlem a kihallgatás miatt. Mindent elmondtam, hogy Alan fenyegetett, hogy erősen a falnak nyomott és hogy erőszakoskodott. Még a csuklóm lila foltját is lefényképezték, mert bizony belilult az a terület, amelyet Alan olyan erősen fogott. Ezt a sérülésemet el is látták ott helyben (zúzódás, egyszerűen csak bekötötték), és fel is hívták Dianát, aki meg is érkezett fél órán belül. Ugyan én nem láttam egyiküket sem, de folyamatosan értesültem a dolgokról. Csak vártam a folyosó padján a barátaimra, de még éjfélkor sem volt semmi eredmény, én pedig teljesen magamba zuhantam.

A fenébe, minden miattam van. Ha már akkor felmondok, mikor Harrynek nem tetszett ez az egész, most nem lennénk itt, nem kellene a rendőrségen dekkolnunk, és Louis nem lenne hatalmas bajban. Harry tizenöt óra múlva leszáll, és még csak üzenni se tudok neki, hogy jó utat kívánjak a tíz órás repüléshez. Ez a nap rosszabbul nem is érhetett volna véget. 

-------------------------

Hola! :D

Hű, nem is tudom, hogy most mit mondjak, eléggé sokáig tartott megírni ezt a részt (jó hossz is lett, remélem örültök ennek :D). Mint a facebook oldalon olvashattátok, a részek kéthetente fognak érkezni mostantól, mert suli-tanulás-no_szabadidő van. Ami a következő részt illeti, őszintén szólva már előre tudom, hogy késni fog, ugyanis a következő két hét nagyon zűrös lesz. Csak hogy képben legyetek, ezen a két héten minden egyes napra fog esni valamilyen számonkérés a suliban, alig leszek itthon és két hét múlva még nyelvvizsgázom is, szóval eléggé összegyűltek most a programok, és valószínű, hogy semmi időm nem lesz írni :( 

De, utána jön egy kellemes őszi szünet, ami telis-tele van finom szabadidővel, szóval reménykedem benne, hogy azon a héten két részt is le tudok gyártani. (Igen, eléggé bele kell húznom) 

Nos, nagyon remélem hogy tetszett nektek ez a rész és ne haragudjatok ha a vége esetleg összecsapott lett vagy sok elírás van benne - ígérem, ezeket is idővel kijavítom. 

Peace out