Biztos jó ötlet ez?

Azt gondoltam semmi bajom nem lehet abból, hogy elmegyek egy házibuliba egy fiúval, akivel pár napja jöttem össze. Ismét egy barom voltam. 

A tükörbe bámulva elvégeztem még az utolsó simításokat, majd elégedetten mértem végig magam: Hosszú, barna hajam kivasalva terült szét a vállamon, sminkem szolidan, mégis tökéletesen hangsúlyozta ki arcom vonásait. Fekete, testhez simuló ruhám szexi megjelenést kölcsönzött nekem, olyan helyeken emelte ki az alakom, ahol kellett. A csengő már meg is szólalt, így sietve felkaptam a táskámat, majd  leszáguldottam a lépcsőn, hogy fogadjam újdonsült barátomat, Josht. Anya már be is engedte őt a házba, és egymással cseverésztek. Egy gyors csókkal köszöntöttem őt, majd magamra kaptam magassarkú cipőmet és a kabátom, majd elbúcsúztunk anyutól, és már kint is voltunk a ház előtt. 

- Nagyon szexi ma valaki - kacsintott rám, miközben ujjait az enyémekre kulcsolta, és elindultunk a buliba - gyalog, természetesen. Útközben mindenféléről beszélgettünk, a buliról, meg általános dolgokról is... És jó volt megtudni, hogy én leszek a legfiatalabb a buliban... Tudni kell Joshról, hogy három évvel idősebb nálam, azaz már húsz éves. Már dolgozik, viszont én még mindig az iskolapadot koptatom. Valójában nem is látszik rajta, hogy ennyi idős. Sötét, már majdnem fekete haja a mai fiatalok stílusának megfelelő, arca makulátlan, szemei pedig kéken csillognak, akárhányszor csak rám néz. Igen, azt hiszem, eléggé belezúgtam, viszont még egy picit kényelmetlenül érzem magam mellette, mivel csak pár napja járunk. 20 percet sem sétáltunk, mikor megérkeztünk egy hatalmas házhoz. Már az utca végéről hallatszott a dübörgő zene, de ahogy közeledtünk a ház falai felé, ez egyre csak erősödött. Kicsit parázni kezdtem, de azzal nyugtattam magam, hogy nem lesz semmi baj, ez csak buli. Az ajtón belépve a dobhártyám eléggé megbánta, hogy az én testembe nőtt, én pedig eléggé megbántam, hogy egyáltalán eljöttem ide. A levegőben tömény alkohol, valamint füstszag terjengett, és amerre csak néztem, unszimpatikus alakokat láttam. Joshnak nagyon tetszhetett a látvány, ugyanis elégedetten mérte fel a terepet, majd magával húzott egy olyan csoporthoz, akik már messziről megismerték, és örültek neki. Bemutatott engem nekik, de nem igazán tudtam figyelni a neveikre, hiszen szemem a kezükben tartott füstölgő cigarettákra fókuszált. Nagyon nem voltam odavaló, életemben nem rúgtam még be, nem cigiztem, és semmi ilyen balhés dolgot nem csináltam, de róluk sütött, hogy minden nap részesei ilyen dolgoknak. Illedelmesen kikászálódtam közülük, és felkerestem a konyhát, hogy töltsek magamnak egy kis hűs vizet, mivel a cigarettaszagtól már kezdtem rosszul lenni. Kedvtelenül néztem a pohár aljára, majd megpillantottam Josht, aki nevetgélve tartott felém egy pohárral a kezében. 

- Tessék, angyalom, ezt idd meg. - nyomta a kezembe, de nem állt szándékomban elfogadni. 

- Nem, köszönöm. Idd csak meg te - mosolyogtam rá kedvesen, de nem hagyott.

- Na, csak ezt az egyet! A buli kedvéért! - unszolt tovább.

- Majd később, még korán van! - próbáltam hárítani ahogy csak tudtam, de nekinyomott a pulthoz, így esélyem sem volt. - Elengedsz? Ki kell mennem a mosdóba - füllentettem. Furcsa csillogást láttam a szemeiben, nem a megszokottat, ami kicsit aggasztott. 

- Ugyan már, Lisa! Addig nem, míg ezt meg nem iszod! - nem akartam elfogadni, de muszáj volt, mert tudtam, hogy nem fog elengedni. Arra gondoltam, hogy úgy teszek, mintha meginnám és mikor elmegy, kiköpöm vagy valami, de erre esélyem se volt, egyszerre kellett meghúznom az egészet, ami így sok volt, és véletlenül lenyeltem. Az alkohol égette a torkomat, és borzasztó érzés volt, szinte majdnem megfulladtam rajta. Igen, gyenge vagyok ilyen téren. 

Ezután visszamentünk a többiekhez, akik vagy a tízszeresét itták annak, amit én fél óra alatt. Ugyan a kedvem már egyre jobb lett, de az elmém elborult, és már nem tudtam felelősségteljes döntéseket hozni. Sorra ittam a különböző koktélokat, és már nem is foglalkoztam vele, mennyire tönkreteszi ez a szervezetem. Akkor úgy éreztem már, hogy minden tökéletes, és ez életem legjobb estéje. Mintha a felhők között ugráltam volna, és olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy hópihe, aki gondtalanul szeli a hideg levegőt a magasban. Nem gondoltam semmire. Hatalmas boldogság járta át a testem, az időérzékem megszűnt, nem érzékeltem az idő múlását, és teljesen öntudatlan állapotba kerültem. Arra emlékszem, hogy Joshsal táncolni kezdtünk, majd arra eszméltem fel, hogy hevesen csókolózva tántorgunk fel a lépcsőn. Valahogy egy üres szobába jutottunk, majd az ágyon találtam magam, amint Josh már vetkőztet is. Erősen kezdte szívni a nyakam, és a fájdalom hatására hirtelen valami megváltozott. Feleszméltem, mit is csinálok éppen, de pár pillanatba beletelt, míg teljesen magamhoz tértem. Rettenetesen szédültem, és hatalmas hányingerem volt, és a boldogság, ami eddig száguldozott bennem, eltűnt, és valami egész más vette át a helyét. Ezt az érzést nem is lehet megfogalmazni, olyan, mintha egy happy end hirtelen átváltana horrorba. 

- Josh...- próbáltam eltolni magamtól, hiszen már nem éreztem azt, hogy folytatnunk kéne azt, amit elkezdtünk. Ekkor döbbentem rá, hogy már csak fehérneműben mutatkozom előtte, és hogy mit tervez velem csinálni. - Josh... Engedj, rosszul vagyok - nyögtem, de mintha meg sem hallotta volna, csak szorosabban nyomott az ágyhoz, és szívta nyakam. Már a sírógörcs határán voltam, a szédülés és a hányinger átvette felettem az uralmat, egyszerűen szörnyű érzés volt. 

-Josh, állj le!- kiáltottam esetlenül, nyelvem akadozott mintha nem is én beszéltem volna, és próbáltam szabadulni. Úgy tettem, mintha át akarnám venni az irányítást, így sikerült felé helyezkednem, viszont így pedig a fenekembe markolt bele olyan erősen, hogy még a könnyem is kicsordult. Majd melltartóm kapcsával kezdett babrálni, de ekkor már elegem lett, és teljes erőmmel a szabaduláson voltam.

-Josh! Engedj el!- kiáltottam, de csak befogta a számat. Sikerült lemásznom róla, de a kezemnél fogva visszahúzott.

-Na csak most az egyszer! Nagyon meg akarlak b*szni- könyörgött csúnyán, de szavaiból alig lehetett kivenni valamit. Nagyon be volt rúgva, szemei össze-vissza kalandoztak, és vörösek voltak. Csak nem...? 

-Nem, Josh, mindketten ittasak vagyunk! Így nem!- mondtam, de egyre erősebben szorította csuklómat, mire az fehérré változott, ahogyan gyorsan kiszorult belőle a vér. Arcomon már folytak a könnyek, és a hányingerem egyre rosszabbodott. A hátam közepére sem kívántam volna most semmilyen testi kontaktust akárkivel is. 

-Ha te nem, majd én.- mondta hanyagul, majd erősen magához rántott. Rettenetesen fájt a csuklóm, és még pluszba a nyakam másik oldalát is szívni kezdte. Benyúlt a bugyimba és erőszakosan ujjait befelé nyomta...

-Állj le, vagy sikítok!- ordítottam. Nem akartam hogy megtörténjen. Féltem, és egyre biztosabb voltam benne, hogy a buli után nagyon meg fogom bánni ezt az egészet. A szobában a táskám után néztem, de nem találtam meg a szememmel. Valahogy ki kellett szabadulnom, így hát cselekedtem. Hirtelen megrúgtam férfiasságát, és amíg a fájdalommal volt elfoglalva, a ruháimat felkapva a földről, a fürdőszobába rohantam. Magamra zártam az ajtót, majd gyorsan felöltöztem. Szerencsére Josh nem látta hogy hova jöttem, ezért meg sem próbált bejönni. Hideg vízzel megmostam az arcom, majd a homlokomat támasztva próbáltam csillapítani a hányingert, a fejfájást és azt az óriási szédülést. Te jó ég, mi történhetett velem, amíg ilyen tudatlan állapotban voltam? Foalmam sincs, mennyi ideig lehettem így, és ez aggasztott. Haza kellett mennem, de  még gondolkoztam, hová is tehettem a táskámat. Megvan! A  kanapéra, a nappali közepén. Felöltözve siettem a le, majd  szemeimmel eszeveszetten keresni kezdtem a táskámat. A szédülés nagyon megnehezítette a dolgomat, de sikerült épségben lejutnom a lépcsőn.

-Ezt keresed?- kérdezte egy fiú, aki szintén bűzlött az alkoholtól és a cigaretta kellemetlen fullasztó szagától.

-Huh, köszi.- könnyebbültem meg, majd elvettem a táskám. Ekkor láttam meg, hogy Josh már egy másik lány fenekét markolgatja, majd már le is smárolta. A hányinger újból előjött, és szemeimbe is egyre több könnycsepp gyűlt. Az előttem álló fiú eléggé feltűnően méregetett, így jobbnak találtam, gyorsan kiszabadulni a házból, a hideg levegőre. Nagyon rosszul voltam. A hideg levegő valamennyit segített, de az ájulás kerülgetett. 

Istenem, ha ezt túlélem épségben...

Remélem tetszett!
Lottie xxx.

Amikor egy köszönésnek is örülni lehet...

Az első kis történetecskét amit megosztok veletek, üzleti kommunikáció órára készítettem, és soha nem gondoltam volna, hogy megosztom valahol is, de most mégis itt vagyok. Remélem tetszik, egyébként ötöst kaptam rá. :D
Az eredeti elég rövid, és a vége nem volt elég pörgős, ezért kicsit átformáltam.

    Soha nem voltam népszerű diák, inkább átlagosnak mondanám magam. Más lányokkal ellentétben engem nem néz meg minden fiú és a nevemet sem ismeri az egész iskola. Nem vagyok könnyen barátkozó, így azt hiszem, mindez teljesen jogos. 

  Éppen a buszon ültem: csak bámultam az elhaladó tájat és mint mindig, gondolkoztam. Gondolkoztam, hogyan fogom elmondani anyukámnak azt a fizika kettest, amit aznap szereztem. Nem volt szokásom ilyen rossz jegyeket vinni haza, így ez a dolog különösen rossz érzéssel töltött el. Ha jobban belegondolok, az egész napom pocsék volt és alig vártam, hogy a nap végén befekhessek a puha ágyamba és magam mögött hagyjam ezt a borzalmat. A busz hirtelen egy nagyot fékezett, mivel piros lámpát kapott. Néztem, ahogy az esőcseppek egymással versengnek az ablakon, majd pillantásom az út túloldalára siklott. Egy fedett buszmegálló volt ott, alatta toporogtak a fáradt és nyűgös emberek. Köztük nyugdíjasok, anyukák, apukák, kisiskolások és velem egyidősek is várakoztak. Kiszúrtam közülük egy alakot, aki rejtélyesen a kapucnija alá bújt, és a földet bámulta. Mintha megérezte volna magán pillantásomat, felnézett, pont az én irányomba. Jobban szemügyre vettem az arcát, és valami furcsa érzést tapasztaltam a mellkasomban. Helyes fiú volt, le sem tagadhatom. Öltözködése egyszerű, mégis stílusos, testtartása és alkata arról árulkodott, hogy bizony sportol valamit, talán kajakozik. Haja enyhén vizesen türemkedett ki kapucnija alól, így tökéletes összhatást keltve. Lehet, hogy túl hosszú ideig bámultam őt a fejemet támasztva, ugyanis miután pár másodpercre összetalálkozott a tekintetünk, zavartan elmosolyodott. Milyen jól áll neki a mosolygás! Nagy szerencsétlenségemre a busz megindult, majd már el is vesztettem a fiút a látókörömből. Az út további részén róla álmodoztam, és próbáltam kitalálni róla pár adatot. Biztos az én városomban lakik, hiszen abban a buszmegállóban állt, ahol csak a helyi járatok állnak meg. Tekintetéből ítélve sötétbarna szeme lehet, vagy talán zöld. Becslésem szerint velem egyidős vagy pár évvel idősebb. Míg ezeken gondolkoztam, már haza is értem, és nekikezdhettem a végtelennek tűnő házi feladatnak. A tanulás teljesen elterelte a figyelmemet, így a fiú gondolatának helyére történelmi évszámok és matematikai képletek kerültek. 

   Pár hét telhetett el ezután, a suliban mindenki a délutáni mikulásbulira készült. Az egész iskola karácsonyi díszekben pompázott, csakúgy, mint a diákok többsége. Volt, aki mikulássapkában felelt, és volt, akinek a rénszarvasagancsaira aggatott csengettyűk hangjától visszhangzott a terem. A helységeket megtöltötte a szeretet és a békesség, valamint narancs és mézeskalács illat terjengett a levegőben. A tanítás befejeztével a legjobb barátnőmmel az aulába siettünk, ahol már egy nagy tömeg várta a karácsonyi ünnepség kezdetét. A tömegben aztán megláttam egy ismerős fiút - igen, ugyanazt a fiút, akit pár héttel ezelőtt bámultam a busz ablakán keresztül. Már teljesen megfeledkeztem róla, mégis újra különleges érzéseket ébresztett bennem. Mikulássapkát viselt, és édesen nevetett az egyik haverjával. Szólni akartam a barátnőmnek, hogy megkérdezzem, ismeri-e azt a fiút, de csak nemleges választ kaptam. Pár percen belül el is tűnt a szemem elől.
    Nem hazudok, a mai napban nem az iskolai ünnepséget vártuk, hanem az utána következő bulit. Az osztályban a lányok egy picit kicsípték magukat, de mivel én nem szerettem volna csillogni, így csak egy vadítóbb ruhát vettem fel : feszülős crop top, valamint egy magasított derekú pörgős szoknya, ami kb. 10 centivel ért a térdem fölé. Hajammal nem csináltam semmit, csak kiengedetten hagytam, hogy egészen a derekamig hullámosan lógjon. Sminkemen igazítottam egy kicsit, és már indultunk is a barátnőmmel a tornaterembe, ahol hangosan dübörögtek a mai slágerek. Fél óra múlva már a tánctér közepén ugráltunk, hasonlóan, mint körülöttünk az egész suli. A hangulat nagyon jó volt, mindenki nevetett és jól érezte magát, ráadásul mindezt alkohol nélkül. A barátnőm elment valahová a pasija társaságában, úgyhogy egyedül maradtam a táncoló tömeg közepén. De nem sokáig, ugyanis pár pillanaton belül éreztem, ahogy két kar fonódik a derekam köré, és valaki gyengéden a hátamhoz simul mellkasával. Egy pillanatra összerezzentem, de nem érdekelt, hogy ki az, csak táncoltam tovább. Egy idő után viszont megfordított, így végre láthattam, hogy ki szeretne ennyire közel lenni hozzám. A szívem egy óriásit dobbant, még jó, hogy nem szakadt ki a mellkasomból. Persze, hogy az a srác volt az, akit a buszmegállóban láttam. Közelebbről még helyesebb volt, már nem volt rajta mikulássapi, és haja jól beállítottan meredezett. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen helyes fiúval még sosem volt dolgom.
- Szia - mosolygott rám, mire én is ugyanígy tettem. Mégis hogy lehet ekkora szerencsém, hogy pont a kiszemeltem akar velem táncolni? Légzésem nem volt a normális és a szívem is ki akart szakadni a helyéről, valamint pluszban még az arcom is lángolni kezdett. Teljesen elvesztem gyönyörű zöld szemeiben, és megszólalni se tudtam. Egyszerűen annyira megmentett ezzel a szavával, mint még soha senki.

Valójában nem is az volt a lényeg, hogy mit mondott...

Hanem az, hogy ezzel az egyetlen szóval mit indított el.

Welcome

Üdv kedves látogatók, köszöntelek titeket a blogomon!

Miért is hoztam létre egy újabb blogot, mikor emellett rengeteg másikat vezetek?  Eddig mindig az volt velem, hogy rengeteg ötlet jutott eszembe, amiket egy történetbe foglalhattam volna, de soha nem bírtam végigvinni az egész sztorit, és leálltam. Hogy mostantól ne vesszenek "kárba" az ötleteim, novellákban valamint rövid történetekben hagyom kibontakozni a képzeletem. 

Mielőtt belevágnánk a közepébe, engedjétek meg, hogy egy picit bemutatkozzak. 

Szóval, Lottie vagyok, művésznevemen, ami igazából a saját nevem, csak angolosítva... Ugye, milyen eredeti? Sajnos még mindig az iskola padjait koptatom, most élem a kilencedikes évemet turisztikát tanulva. Már 4-5 éve blogolok, ami azt jelenti, hogy 10 évesen csöppentem bele ebbe a különleges világba. 

És most jöjjön pár tény rólam, ami valószínűleg nem érdekel titeket, de azért lássátok csak sötét lelkem alkotórészeit. 

~Directioner vagyok (Khm. Hívjatok csak Mrs. Styles-nak...)
~Rendetlen vagyok... Ezt ne ragozzuk...
~Lusta vagyok.... Ezt se.
~Mindenem a fotózás és az írás (+az olvasás)
~Szeretek egyedül lenni, de sokat vagyok a barátaimmal is
~Minden álmom, hogy külföldön élhessek, és használhassam a hosszú évek alatt megtanult angol nyelvet.
~Perverz vagyok... de nagyon. (soo, ne lepődjetek meg ha néhányszor elég pikáns részeket olvastok tőlem)

Na jó, megkíméllek titeket az unatkozástól, ennyi bőven elég volt rólam. Beszéljünk inkább a blogról. 

Lesznek nagyon-nagyon rövid kis történetecskék, hosszabb, terjedelmesebb novellák, pár azok közül lehet, hogy folytatásos lesz, azoknál fel fogom tüntetni a részeket, hogy ne kavarodjatok el, de csak azért mert én ilyen kedves vagyok. 

Lesznek amolyan elmélkedős irományok, amikor csak úgy leírom az éppen aktuális gondolataimat, érzéseimet. 

Ééés, még az is lehet, hogy angolul teszek fel pár rövid kis sztorit, de ezektől ne várjatok olyan sokat, mivel angol nyelven még nem próbálkoztam olyan sokszor, szóval ez biztosan még csak a jövő zenéje. De szeretnék ilyet, szóval biztos lesz. Valamikor. 

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, bármi kérésetek, kérdésetek, véleményetek van, írjátok meg kommentben, mert minden visszajelzésnek nagyon örülök. 

Puszillak titeket

Lottie xxx.