- Apaaa! - szipogó hangra ébredtem fel az éjszaka kellős közepén, és mikor kinyitottam a szemeimet, kisfiamat, Wilsont láttam amint szemeit dörzsölgetve bújt mellettem fekvő apjához.
- Mi a baj, Willy? - kérdezte férjem fáradt hangon és felült, hogy ölébe vehesse kisfiunkat.
- Szörnyek vannak az ágyam alatt! - sírta a hároméves fiunk miközben könnyei úgy potyogtak, mint a záporeső.
- Gyere, nézzünk szembe velük - mosolygott rá Harry majd kézenfogva visszavezette őt a szobájába. Az ajtófélfának dőlve figyeltem őket, ugyanis imádtam nézni, ahogyan Willy a hőst látja meg az apjában.
- Látod, fiam, itt nincsenek is... - Harry magyarázva az ágy alá nyúlt, mintha csak keresné őket, majd megállt beszédében és felordított - ÁÁÁ! Ez leharapta a kezem! - Willy ijedten lépett hátra mintha csak menteni akarná az életét. Harry felnevetett, majd gyengéd apai mozdulattal maga felé fordította Willyt és megsimogatta a hátát.
- Csak vicceltem, ne aggódj. Még mindkét kezem ép! - mosolyogva mutatta meg sértetlen kezeit - Még szerencse, hogy a szörnyek csak gyerekeket esznek, különben nagy bajban lennénk - tettetett megkönnyebbüléssel törölte le a homlokát, mire kisfiunk halálfélelemmel a szemében futott oda hozzám menedékért. Nehéz volt nem elnevetnem magam.
- Anyaaaaa - bőgte szegénykém halálra rémülve, mire csúnyán néztem Harryre - aki viszont majd megszakadt a röhögéstől.
- Édesem, apu csak viccel. Szörnyek nem léteznek, és ha léteznének is, apu biztosan megölné mindet, hogy megvédjen. - próbáltam őt megnyugtatni a hátát simogatva, és mikor Harry is befejezte a néma röhögést, mindkettőnket átölelve egy hatalmas puszit nyomott fia fejére.
- Így van. Nem kell félned tőlük, nem bánthatnak. - Harry megborzolta Willy haját, mire ő csillogó szemekkel nézett körbe esetleges szörnyek után kutatva. - Látod, hogy apu milyen magas? A szörnyek félnek a magas emberektől és még csak a közelükbe se mernek menni. - Hazza kihúzta magát, hogy még nagyobbnak látszódjon és Willy szerencsére el is hitte a meséjét és büszkén nézett fel apjára.
- A házba se jönnek be? - kérdezte a kezemet szorongatva.
- Még szép, hogy nem. - Willy erre a válaszra már teljesen megnyugodott, el is felejtette, hogy pár perce még hangosan sírdogált.
- Anyut is megvéded? Nem akarom, hogy bántsák a szörnyek! - ragaszkodóan hozzám bújt miközben álmosan megdörzsölte a szemét.
- Bizony, anyut is megvédem. - nézett rám a göndörke halvány mosollyal az arcán, majd az én arcomra is nyomott egy puszit. - És most nyomás aludni, holnap már jön a Jézuska! - pattant fel Harry megszigorodva, és ugyan abban a pillanatban a szomszédos szobából sírás hangja csendült fel. Sóhajtva elengedtem Willy kezét és egy hatalmas cuppanós puszit nyomva a fejére, ott is hagytam őket, és megnéztem, miért kelt fel a kisebbik gyermekünk is.
- Rosszat álmodtál, Kicsim? - kérdeztem Lindától halkan, miközben kivettem őt a babaágyból és magamhoz öleltem remegő testét. Biztosan rosszat álmodott, vagy éppen kibújni készül a fogacskája. A tíz hónapos kislány csak gügyögve sírdogált karjaimba, és mikor hosszas nyugtatás után sem akart visszafeküdni a babaágyba, úgy döntöttem, magammal viszem és befektetem magunk mellé. Mikor visszaértem a hálószobába, Harry mellett Willyt is felfedeztem, aki az ágy közepén fekve játszott apja ujjaival. Apint megpillantott engem a kistestvérével, szemei felcsillantak és rámosolygott Lindára.
- Linda! - kiáltotta lelkesen és kinyújtotta a kezét húga felé, akit én mellé is fektettem az ágyra. Willy szeretetteljesen simogatta Linda fejecskéjét, aki nevetve nézte bátyját.
- Szerintem megint fáj a foga. Nem kellene felhívnom Dr. Masont? Ez az ötödik éjszaka a héten, hogy sír miatta - sóhajtottam halkan Harryre nézve, aki aggódva nézett kislányunkra.
- Ha holnap nap közben nem lesz vele probléma akkor nem szükséges. A doki azt mondta, hogy pár nap és előbújhat a foga. Ne stresszelj emiatt - mosolygott rám édesen és ujjainkat összekulcsolva egy apró csókot nyomott a számra. Imádtam Harryt apaként és felelősségteljes felnőttként látni, olyan volt, mintha csak erre született volna. Willytől Linda is megnyugodott és mindketten a szemüket dörzsölve ásítoztak, így visszafeküdhettünk aludni. A két gyerekünket átölelve aludtunk el békésen, egy tökéletes családként.
Karácsony reggelén együtt ébredtünk fel az ágyban, a gyerekek vígan elvoltak egymással mi Harryvel pedig büszke szülőként néztük őket. Willy nagyon jó báty volt, mindig védelmezte és szerette húgát. Visszaemlékeztem arra a napra, mikor Linda megszületett. Mivel épp nőnap volt, Willy két nagy csokor virággal a kezében köszöntötte kistestvérét és annyi puszival látta el amennyi talán egy életre elég lett volna Lindának.
A közös családi reggeli elég meghitt volt. Nyoma sem volt már az éjszakai sírdogálásoknak, mindkét gyerek elég vidám és nevetős kedvében volt. Linda kivételesen nem lökte félre a kezemet az etetésnél és Willy sem borította ki a tálat miközben a kisautóját tologatta az asztalon. A hatalmas karácsonyfa már ott állt a nappaliban, de még elég csupasz volt, egyetlen dísz sem lógott rajta. A békés reggeli után láttunk neki a fának, én Lindával a kezemben, Harry pedig Willyvel az oldalán díszítette a fát. Mivel kisfiunk elég idős volt már ahhoz, hogy tudja, mi az a karácsony, azzal is pontosan tisztában volt, hogy hamarosan ajándékot kap. Boldogan ugrált a fa körül és ugyan a díszítésben nem sokat segített, boldog hangulatot teremtett. A karácsonyi zene, a fenyő illata és a boldog gyerkőcök nevetése felüdítő volt. Ez volt Linda első karácsonya emiatt ámulva, csendben bámulta a váltakozó fényeket a fán. A csillagot Willy tette fel a fa tetejére, ami azt jelentette, hogy elkészültünk, sikerült feldíszítenünk a karácsonyfát. Harry is felkapta Willyt az oldalára, majd másik kezével átkarolva a derekamat magához húzott egy szolid csókra. Ott álltunk négyen és csak néztük a gyönyörű fát konstatálva magunkban, hogy bizony, jó munkát végeztünk, habár korán sem volt még vége a teendőknek. Lou és Diana vacsorára volt hivatalos hozzánk, valamint valami ebédet is kellett volna csinálnom, így Harryre bízva a gyerekeket a konyhába tartottam.
- Anya! Este Dennis is jön? – kérdezte még gyorsan Willy, mire óvatosan elmosolyodtam. Louis és Diana fia elég hamar összebarátkozott Willyvel, sőt, legjobb barátok lettek, tekintve, hogy alig pár hónapnyi eltérés volt köztük.
- Persze, hogy jön. – válaszoltam mosolyogva, amitől fiam látványosan boldogabb lett és vígan totyogva felzárkózott apja után és megfogta kezét. Egy percig csak elhaladó alakjuk után néztem és akaratlanul is mosoly ült az arcomra. Nagyon boldog voltam a kis családommal.
Ebéd után lefektettük a gyerekeket aludni, Linda gond nélkül elaludt, ő általában nagyon álmos ilyenkor, de Willyvel már több dolgunk volt. Karácsonyi lázban égő gyereket nehéz elaltatni, ez az, amit ma megtanultunk. Hosszú szenvedés után már Willy is az álmaiba süllyedt, így Harryvel le is mentünk a földszintre, hogy elintézzük a dolgainkat. Eléggé szét voltam esve, még hátra volt egy karácsonyi vacsora készítése, valamint jó lett volna valamilyen sütit is sütni, így stresszesen vettem fel a kötényemet és kötöttem össze a hajam egy lófarokba, hogy ne zavarjon. A pultra támaszkodva igyekeztem összeszedni magam és nem kiborulni, mikor megéreztem Harry erős karjait magam körül. Szorosan ölelt magához miközben egy apró puszit nyomott a nyakamra.
- Gyere táncolni – suttogta a fülembe szexi hangon, majd szó nélkül kikötötte a kötényemet és le is vette rólam. Lassan végigsimított az oldalamon, amitől még mindig jólesően kirázott a hideg. Szembefordulva vele szélesen elmosolyodva kulcsoltam karjaim nyaka köré, amitől győztes vigyor ült az arcára. Hihetetlen, hogy ennyi együtt töltött év után még mindig ugyanazok az érzések jártak át, ahogyan a szemébe néztem vagy mikor megcsókoltam. Öt éve történt mikor Harry felszedett az utcáról, azóta rengeteg boldog élményt gyűjtöttünk és biztos voltam benne, hogy ennek még korán sincs vége. Fiatal szülők voltunk, és ugyanannyira szerettük egymást, mint öt évvel ezelőtt – ha nem jobban. Idősebbek, tapasztaltabbak lettünk, megtanultunk felelősségteljesen élni. Mikor Harry a kezemnél fogva a karácsonyfa mellé vezetett, ahol már halkan szólt a karácsonyi zene, el is felejtettem, hogy még mennyi dolgom lenne, ösztönösen simultam hozzá egy kis táncra.
- Anyám háromra jön, hogy … - kezdtem volna beszélni hozzá a teendőkről, de ő egyszerűen mutatóujját a számhoz rakta jelezve, hogy csendesedjek el. – De… - próbálkoztam elhalkuló hangon.
- Sss – csitított el mosolyogva, amitől már engedelmeskedtem és sóhajtva a mellkasára hajtottam a fejem. Jól esett egy kis nyugi, távol a gyerekek sírásától és a gondoktól, csakis Harryre és a zenére koncentrálva. Harry mindig pontosan tudta, hogyan kapcsolja ki az agyam és hogyan csökkentse bennem a feszültséget amiért eszméletlenül hálás voltam neki. Nélküle nem bírtam volna ilyen könnyedén az anyaságot, az állandó rohanást – Harry tökéletes apa és férj volt mellettem. Felnézve arcára azonnal összekapcsolódott a tekintetünk. Smaragdjai csillogása nem tűnt el, sőt, sokkal erősebb volt, mint valaha. Mosolyogva álltam lábujjhegyre egy csókért esedezve, amit ő boldogan meg is adott nekem. Lassan csókolózva dülöngéltünk a zene ritmusára miközben a lehető legközelebb simultunk egymáshoz.
- Boldog karácsonyt – suttogta ajkaimra amint még szorosabban húzva magához, átölelt.
- Boldog karácsonyt, Harry – suttogtam vissza, lehunyva szemeimet. Ez volt az ötödik karácsonyunk együtt, de a varázsa még mindig nem múlt el. A legelső karácsonyunk vad és izgalmas volt, veszélyesen megvesztünk egymásért, de ez így volt jól. A második karácsonyunkat már házasokként töltöttük el, igaz, éppen a legelső nagy veszekedésünket éltük át, de a karácsony szelleme elérte a célját és békét teremtett köztünk. A harmadik karácsonyunk meghitt és tökéletes volt, a kicsi Willyvel, hárman, egy kis családot alkotva ünnepeltünk. A tavalyi hasonló volt, annyi különbséggel, hogy már Lindát is a szívem alatt hordoztam, most pedig…
- Harry… Van egy meglepetésem neked – mondtam ki egy nagy levegőt véve és kicsit eltoltam magamtól, hogy láthassam az arcát. Eléggé izgultam, habár már a harmadik alkalom volt, hogy ilyen bejelentésre készültem. – A többiek előtt akartam elmondani neked is, de nem bírok már tovább várni. – Harry arcára halvány mosoly ült, és kissé félve, de izgatottan várta, hogy folytassam. – Úton van a következő babánk – mondtam ki gyorsan, és arcomon levakarhatatlan mosoly ült egészen attól a pillanattól fogva, ahogyan megláttam reakcióját. Először fel sem fogta, csak tátott szájjal nézett rám, majd szélesen elmosolyodott és hevesen megcsókolt.
- Te jó ég, el sem hiszem! Jön a következő Styles baba! – örömében szorosan magához ölelt és puszikkal hintette be a fejem tetejét.
- Ez még nem teljesen biztos, de három tesztet csináltam már és mindegyik pozitív lett, szóval elég valószínű, hogy tényleg terhes vagyok – magyaráztam mosolyogva, miközben figyeltem, ahogy Harry a kezét a most még lapos hasamra simítja és óvatosan megcirógatja azt.
- Annyira szeretlek – suttogta mélyen a szemembe nézve, mikor hasamon pihenő kezére simítottam az enyémet. Abban a pillanatban boldogabb nem is lehettem volna.
Miután anyu megérkezett, besegített nekünk és helyettünk foglalkozott a gyerekekkel, amíg mi főzőcskéztünk és a fa alá tettük az ajándékokat. Jó volt egy kis nyugodt időt tölteni Harryvel így karácsonykor, anyu segítsége nagyon jól jött. Az utóbbi években a kapcsolatunk rendeződött, Linda és Willy jobb nagymamát nem is kívánhattak volna.
- Emlékszel, mikor az aluljáróban először mondtad el nekem, hogy terhes vagy? – kérdezte Harry halkan, miután beraktam a csirkét a sütőbe és levettem magamról a kötényemet.
- Soha nem gondoltam volna, hogy még háromszor el fogom mondani ugyanezt – kuncogtam miközben közelebb léptem és göndör tincsei közé túrtam.
- És arra emlékszel, mikor először csókoltalak meg? – kérdezte derekamra simítva kezeit, szexin ajkába harapva.
- Soha nem fogom elfelejteni, mennyire nem bírtál a farkaddal – nevettem halkan, mire ő rosszallóan megrázta a fejét és megcsikizte az oldalamat.
- Te meg pimaszabb voltál, mint valaha – vágott vissza röhögve mire gyerekesen kinyújtottam rá a nyelvem. Szélesen mosolyogva magához ölelt és egy hatalmas cuppanós puszit nyomott a fejemre.
Pár óra múlva már mindannyian a fa körül ültünk a szőnyegen: Ott volt Louis, Diana, valamint kisfiuk, Dennis, és a mi kis családunk, plusz anyám.
Linda, Willy és Dennis egymás mellett üldögéltek és játszottak egymással, majd miután segítettünk nekik kibontogatni az ajándékokat, le sem lehetett őket lőni. Willy és Dennis vígan tologatták a modern játékautóikat, Linda pedig gügyögve nézegette a babáját. Mi, szülők is bekapcsolódtunk a játékba, így egy nagy körben figyeltük gyermekeinket ahogyan játszottak. Willy göndör, szöszi haja és hatalmas, smaragdzöld szemei pontosan olyanok voltak, mint apjáé, Linda inkább rám hasonlított sötétebb hajával és majdnem fekete szemeivel. Dennis pedig a két legjobb barátunk keveréke volt, gyönyörű kék szemekkel és barna, kissé hullámos hajjal. Mindannyian gyönyörű gyerekek voltak, és automatikusan a hasamra simítottam a kezemet. Már bejelentettük a többieknek is a nagy hírt, akik ugyanolyan lelkesedéssel fogadták, mint eddig mindig. Amint körbenéztem a szűk társaságon, a boldogságtól könnybe lábadtak a szemeim. Ennél jobb társaságot nem is kívánhattam volna: Ott volt a két legjobb barátunk, akik mindig segítettek nekünk és mindig mellettünk álltak az utóbbi években, aztán ott volt anyám, aki pedig az öt év alatt behozta a lemaradását, és a legjobb nagyszülő lett belőle. Aztán ott voltak a gyerekeink, akikről már biztosan tudtam, hogy mire felnőnek, csodálatos ember lesz belőlük. Aztán ott volt a világ legjobb férje, Harry, aki ebben a pillanatban épp mélyen a könnyes szemeimbe nézett és elmosolyodott. Azt hiszem, akkor értettem meg az élet és a karácsony értelmét. Nem számít, milyen múlttal rendelkezel, mennyi rossz dolgot éltél meg, sőt, az sem számít, hogy nézel ki vagy mennyi pénzed van, a lényeg itt van a fa körül. Barátság, szerelem és szeretet nélkül az élet nem ér semmit, így ez a három megfoghatatlan dolog az, ami a legnagyobb ajándék az életben.
------------
Sziasztok ❤
Ezzel a kis karácsonyi történettel szeretnék minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyt kívánni, remélem sokat ettetek és szép ajándékokat adtatok/kaptatok ❤
A sztoriról annyit, hogy ugye ez a Homeless hivatalos befejezésének szántam. Tudom, azt mondtam, hogy az előző a vége, de ezt mindenképpen karácsonyi meglepetésnek szerettem volna szánni 💕
Még egyszer, Kellemes Ünnepeket mindenkinek, egyetek még sok bejglit és pihenjetek, megérdemlitek 💗
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm ha kommentelsz <3